Fecskepihenő

Noha én már elbúcsúztattam őket egy blogbejegyzésemben, még tegnap is láttam néhány füsti fecskét, amint a házunk feletti magasban cikázva vadásztak. Ebben persze még semmi rendkívüli nincs.

Pár napja viszont egy hatalmas fecske csapat érkezett a környékünkre. Molnárfecskék voltak. Az elsőnek érkezők még a villanydróton kerestek helyet a helyi füsti fecskék mellett.         

 ( Megjegyzem, a mostani villanydrótok az elődeikhez képest sokkal "bunkóbbak". )

Pár perc múlva már annyian voltak, hogy a fákon próbáltak pihenőhelyet találni.

 Sőt, szokatlan módon a háztetőre is leültek.

Időnként fel-felrebbentek, kavarogtak az égen, majd újra visszaszálltak. 

Megszámlálhatatlanul sokan repkedtek a házak feletti légtérben, nagy feltűnést keltve az utca lakói között, akik - magamat is beleértve - ennyi fecskét sosem láttak még. Nyilvánvalóan egy átvonuló csapat választott bennünket átmeneti pihenőhelynek. Sajnos, ilyen folytonosan mozgásban lévő madár tömeget értelmes módon lefotózni nem tudtam, még a háztető körül kínálkozott némi lehetőség, hogy sokaságukat érzékeltethessem.

Talán egy negyed óráig tartott a gyönyörűséges invázió, aztán egy kabasólyom érkezése kisöpörte a fecskék seregét a környékről. A ragadozó minden sietség nélkül kísérte a kis madarakat, mintha csak a legelőbb elfáradó, leggyengébb példányt akarta volna kiválasztani a tömegből. A nagy út előtt álló csapat és üldözőjük délnek tartottak. Miközben az átélt élmény nagyszerűségén örvendeztem, arra gondoltam, hogy vajon hány százalékuk fog megérkezni távoli úticéljához?