Ez az év nem kényeztet el, ilyen-olyan okok miatt kevés a fotózási lehetőség, kevés az élmény.
Üdítő kivételként a búbosbankákat említhetem. A mezei odút ugyan idén is hanyagolták, de a házunknál lévő deszkaodúnál nagy élet zajlott. Már áprilisban megérkeztek és berendezkedtek. Sok szép jelenet zajlott a beszálló ágon.
Különös hangulatú képeket készíthettem, amikor az erős délutáni fény átvilágította a háttérben álló gyümölcsfák zsenge leveleit.
A tojásrakás idején alig láttam őket, aztán megkezdődött a költés. Ilyenkor a hím madár hordja az élelmet a tojásokon ülő párjának. Erre az időre esett a japán akác virágzása.
Aztán a természet rendje szerint kikeltek a fiókák és a tojó is ki-be röpködött a táplálékkal. Ez volt a legforgalmasabb időszak. Minden reggel a teraszon, kávét szürcsölve gyönyörködtünk a szépséges bankák röptében. Hamar eljött a fiókák kirepülésének ideje. Ilyenkor már kiülnek az "ablakba"és várják a finom falatokkal érkező szüleiket. És, amikor már kellően megerősödnek - huss! - elhagyják a biztonságot adó lakhelyet.
Idén is, tavalyhoz hasonlóan kétszer költöttek, azaz két fészekaljnyi fiókát neveltek fel a derék házi bankáim, vagyis legalább 10 fiatal madárral szaporították a bankák népét.
Amikor már a második költés fiókáit csalogatták, még megpróbáltam néhány újszerű képet készíteni a sokat fotózott témáról. Addigra már megnőttek a bokrok és a felnőtt madarak egyenesen a kikandikáló fiókák csőréhez szállították a falatokat, de visszaútban néha megpihentek a beszálló ágon és onnan ösztökélték kirepülésre az utódokat. Ezért készült ez a kép hátulról, amely egyben a háziak búcsúztató felvétele is.
Máshol is jó lehetett a banka termés, mert a határt járva sok csíkos madárral lehet találkozni.
Az alábbi kép az autó ablakából készült, sajnos a kiégett fű sokat ront a minőségén.
Éppen ezidőtájt találkoztam egy, a mesterséges intelligenciát népszerűsítő hirdetéssel. Gondoltam, kipróbálom... Ez lett az eredmény:
És végezetül egy érdekesség: felfedeztem egy új banka fajt. 😊
A mezei és házi nemzetség után a ligeti búbosbankákat. 😆Egy útmenti facsoport mellett autózva többször láttam ott röpködő csíkos madarakat.
Egyszer időt szántam a megfigyelésre és leparkoltam a közelben. Hamarosan egy félig kiszáradt nyárfa derekára szállt egy banka, kukaccal a csőrében, benyújtotta a párjának és rögtön repült is a következőért.
Furcsának találtam, hogy nem látszott az odú nyílása. Az etető madár távollétében nesztelenül a fához lopóztam és igencsak meglepődtem: ezen a lukon nem fér be még egy cinke sem, nemhogy egy búbosbanka!
Rájöttem, hogy ez csak egy etető nyílás volt! A bejáratot a túloldalon kell keresni. Volt is! és mindjárt kettő! Érdekesség, hogy a lukak helyzetéből kiderült, hogy az odú legalább 70 cm mély, vagyis igencsak fáradságos lehetett a ki-bejárás, főleg a gyenge fiókák kirepülése lehetett nehéz!
Bár terveztem, de a ligeti bankák további megfigyelése végül különböző okok miatt elmaradt.
Hálás vagyok a búbosbankáknak, mert nélkülük unalmas és eseménytelen lett volna ez az év. Remélem, jövőre is megörvendeztetnek a társaságukkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése