Alig használt itató

Azt gondolnánk, hogy a madáritató a legbiztosabb, legtöbb élménnyel kecsegtető színhely egy fotós számára mostanság, a forró nyári napokban. Valami ismeretlen oknál fogva sajnos az én erdei tavacskám esetében ez nem így van. Pedig a korábbi években állandó madárjárást tapasztaltam itt, változatos fajokkal és karvalyok, sőt héják is gyakran felkeresték. Pirulva írom le: szinte már untam is őket! Talán megérezték ezt, megsértődtek és ezért kerülnek el mostanában?

Tavasz óta hordom a sekély medencébe a vizet, cserélem, ha bezöldül, megnyálkásodik. Keresem a vízbe hullott tollakat, mint a madarak fürdőzésének jeleit, de nem találom. Kijárok reggel, délben, délután és estefelé, de hiába üldögélek órákon át kis kunyhómban, alig látok betérőket. Ki érti ezt? 

Az alábbi képeket több alkalommal, a szó szoros értelmében arcom (és testem) verejtékének hullatásával szedegettem össze. :)

Madarak helyett kígyók látogatják a kis pocsolyámat? Egy vízisiklót már többször láttam arrafelé tekeregni és egyszer le is tudtam fényképezni. Talán nem is egy tanyázik ott és ők riogatják, tartják távol a szomjas kis szárnyasokat? 

Egyszer különleges vendégem volt: egy fiatal zöld küllő tért be hozzám néhányat kortyolni. Évekkel ezelőtt, csupán egy alkalommal történt ez meg, örültem hát az eseménynek. Csak azt sajnálom, hogy nem szebb fényeknél mutatta meg magát.

Azért remélem, megnő majd még a keletje az én "élménymedencémnek", ha beáll az igazi kánikula!

Hiszen a hosszú, forró nyár még előttünk áll.