KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. március 7., vasárnap

A patak jégszobrai

Szombaton ragyogó napsütésnek örülhettünk. Bár elég hűvös volt, barátainkkal kirándulást tettünk a visegrádi arborétumba, azt remélve, hogy tavaszi virágokat fényképezhetünk. Az autóból kilépve jeges szél csapott az arcunkba, mínusz négy-öt fok lehetett. Nem csoda, hogy virágok helyett napfényben szikrázó jégalakzatokat találtunk és fényképeztünk. A magam részéről nem bánkódtam, amiért nem az eredeti tervünk valósult meg...











Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)