Szarvaslesen

A lakóhelyemhez közeli Gödöllői dombság erdeiben híresen gazdag a vadállomány. Gímszarvasok, disznók, muflonok szép számban találnak itt élőhelyet. A vadgazdaságok kerítésekkel, sorompókkal zárják el a vadakat a közutaktól és az illetéktelenek bejárását a vadászatok miatt szinte egész évben korlátozzák. Sok utánjárással sikerült elérnem, hogy alkalmanként beléphessek a területre. Télen a vadat szénával, silóval, esetleg kukoricával
etetik. Az etetőhelyeket, szórókat rendszeresen látogatják az állatok. Itt a legkönnyebb fotózni őket, ha felül az ember a lesre és van elég türelme kivárni, hogy megjelenjenek.

Nemrégen még idegenkedtem a les használatától, unalmasnak gondoltam a várakozást. Később megtapasztaltam, hogy ez nem így van. Az erdőben mindíg történik valami, változik a fény, megmozdul a levegő, hallhatom a madarak énekét, az erdő titokzatos neszeit. Ülök, mint egy színházban, ahol a díszletet láthatom, de a szereplőkre és az előadásra várni kell. Elképzelem az állatokkal való találkozás páratlan élményét és ha megjelennek, lesem a kedvező pillanatot, hogy elkattinthassam a fényképezőgépemet. Közben alkalmam van megfigyelni szépségüket, mozdulataikat, szokásaikat. A les fedezékében a vad szemét becsaphatom, de elég egy feléjük lebbenő szellő, hogy érzékeny szaglásuk jelezze számukra a veszélyt és elmeneküljenek.

A gímszarvas bikák ebben az időszakban már hullatják agancsaikat és szinte azonnal megkezdik az új, nagyobb fejdísz növesztését. Szinte hihetetlen, de ehhez 120-150 nap elegendő. A legszebb trófeák, akár 10-12 kg tömegűek is lehetnek.

Legutóbb egy ritkás bozót fedezékéből készítettem ezeket a csoportképeket.