Azóta szeretnék dámbikát fotózni, mióta Tamás barátom három évvel ezelőtt egy augusztusi reggelen a lucernásban némi túlzással majdnem rálépett két gyönyörű fekvő példányra. Csak a jellegzetes lapátszerű agancsaikat vette észre, majd a felugró és elvágtázó állatokról emlékezetes szép képet csinált.
Ennek kapcsán derült ki számunkra, hogy a szigeten szépszámú dámvad állomány él. Egy, a Fővárosi Vízművek területébe beékelődő telepített fenyves a legfőbb búvóhelyük. A részben bekerített, magaslesekkel is ellátott területre csak engedéllyel léphetünk be és ki is használunk minden lehetséges alkalmat, hogy találkozhassunk a dámokkal.
Ez nem egyszerű, mert többnyire csak az éj leple alatt mozognak, legfeljebb kora reggel vagy esti szürkületben. Szomjukat a Duna valamelyik ágán csillapíthatják és a környező mezőgazdasági területeken is táplálkozhatnak. Csapásaik behálózzák a bozótos erdőt, a leseket gondosan elkerülik, mozgásuk kiismerhetetlen. A helyi vadászok sem tudnak tippet adni arra vonatkozólag, hogy merre keressük a vadat? Két módszert kombinálunk: még a hajnali derengésben felülünk egy lesre, majd kb. két óra múltával "cserkelni" indulunk az erdőben. Egyik módszer sem hibátlan, ritkán jutunk "lövéshez". Teheneket, borjúkat még csak-csak sikerül néha lencsevégre kapni, de a bikák szinte alig mutatkoznak.
Tamás hosszú idő után hétközben ismét találkozott egy szép bikával az egyik lesen ülve, de én megint hoppon maradtam. Szombaton mindössze néhány tehenet láttam a távolban, vasárnap még annyit sem. Sovány vigaszt jelentett egy szép nyúl és egy átrepülő szajkó. Az alábbi képekkel szeretném bemutatni ezt a számomra kevésbé sikeres, mégis olyan kedves vadászterületet.
Ennek kapcsán derült ki számunkra, hogy a szigeten szépszámú dámvad állomány él. Egy, a Fővárosi Vízművek területébe beékelődő telepített fenyves a legfőbb búvóhelyük. A részben bekerített, magaslesekkel is ellátott területre csak engedéllyel léphetünk be és ki is használunk minden lehetséges alkalmat, hogy találkozhassunk a dámokkal.
Ez nem egyszerű, mert többnyire csak az éj leple alatt mozognak, legfeljebb kora reggel vagy esti szürkületben. Szomjukat a Duna valamelyik ágán csillapíthatják és a környező mezőgazdasági területeken is táplálkozhatnak. Csapásaik behálózzák a bozótos erdőt, a leseket gondosan elkerülik, mozgásuk kiismerhetetlen. A helyi vadászok sem tudnak tippet adni arra vonatkozólag, hogy merre keressük a vadat? Két módszert kombinálunk: még a hajnali derengésben felülünk egy lesre, majd kb. két óra múltával "cserkelni" indulunk az erdőben. Egyik módszer sem hibátlan, ritkán jutunk "lövéshez". Teheneket, borjúkat még csak-csak sikerül néha lencsevégre kapni, de a bikák szinte alig mutatkoznak.
Tamás hosszú idő után hétközben ismét találkozott egy szép bikával az egyik lesen ülve, de én megint hoppon maradtam. Szombaton mindössze néhány tehenet láttam a távolban, vasárnap még annyit sem. Sovány vigaszt jelentett egy szép nyúl és egy átrepülő szajkó. Az alábbi képekkel szeretném bemutatni ezt a számomra kevésbé sikeres, mégis olyan kedves vadászterületet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése