A ragyogó napsütés a hideg időben is a szabadba csábított. Tura környéki kedvenc helyeimet kerestem fel. Szemem áhította volna már a zöld mezők látványát, de csak gyengén sarjadó vetéseket, barna szántásokat és belvizes réteket láthattam. Kedvenc fűzesem azonban már tavaszias képet mutatott.
Egy sásos területen fácánokat riasztottam fel. Mire felocsúdtam a meglepetésemből, már a bokros biztonságos fedezéke felé tartottak.
Egy sásos területen fácánokat riasztottam fel. Mire felocsúdtam a meglepetésemből, már a bokros biztonságos fedezéke felé tartottak.
A tocsogóknál a nemrég visszatért bíbicek keresték a táplálékukat. Egyikük elég közel merészkedett ahhoz, hogy megörökíthessem, de hamar faképnél hagyott.
A lassanként lebukó nap fényében nyulak szaladgáltak a szántásban, többnyire már párosával.
Soha még nem láttam annyi őzet egy csapatban, mint ez alkalommal. Legalább százan lehettek.
Amikor a csapat egy része a horizonthoz ért, olyan szép kép tárult elém, hogy meg kellett örökítenem.
A testet-lelket felüdítő határjárást festői naplemente koronázta meg. Ismét egy csodálatos nap emlékével gazdagodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése