Nem a te látásoddal van baj kedves olvasóm. Ezzel a képpel csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy miként pillantottam meg az elmúlt szombaton úgy kétszáz méterről az első, igazán szép dámbikámat.
Az előzményekhez tartozik, hogy aznap reggel már két órát ücsörögtünk Tamás barátommal az ígéretes magaslesen. Aztán sajgó ülőgumóink és elgémberedett tagjaink miatt megúntuk a hiábavaló várakozást és különváltan indultunk erdőkerülésre.
Egy órányi cserkelés után szinte véletlenül tévedtem rá egy ösvényre, amely egy olyan pontra vezetett, ahonnan messziről ráláttam a lesünkre. Egy gyanús sötét foltot pillantottam meg szabadszemmel és csak a teleobjektívemen keresztül ismertem fel a nemes állatot. Az árnyékban álló fenyők takarásában óvakodtam hozzá egyre közelebb és fotóztam is ameddig tudtam.
Végül eltűnt az erdőben. Az igazi meglepetés azonban csak eztán ért: egyesével, szépen kivárva a sorukat még további öt szép bika és néhány bikuci váltott át a les alatt a fenyőerdőbe.
A legszebb lapátú állatokat erős nagyításban azért megmutatom.
A felejthetetlen percek után egyszerre éreztem hálát a sorsnak az élményért és bosszúságot, amiért türelmetlen, rossz vadász módjára elpuskáztuk azt a páratlan lehetőséget, hogy közelről láthassuk és persze fotózhassuk ezeket a gyönyörű állatokat.
Másnap és harmadnap már hiába ültünk további hosszú órákat ugyanott. Hiába, jókor kell jó helyen lenni.
Esélyünk a szép fotóra egyre csökken, mert a dámok is hamarosan elhullatják agancsaikat.
Majd csak augusztus végére növesztik meg az új fejdíszt. Igaz, hogy akkor a vörös, fehér pettyes nyári szőrzetükben még sokkal mutatósabbak lesznek... Csakhogy addigra már úgy eltűnnek majd az ártéren és a kukoricásokban, hogy bottal üthetjük a nyomukat.
Nem baj, én majd csakazért is lencsevégre kapom őket! És remélhetőleg sokkal közelebbről...
Élmény lehetett azért hogy ott voltál és ők is ott voltak...Nem lehet mindig mindenről elsőre tökéletes képet készíteni, mert akkor mi lesz a motiváció legközelebbre?? :))) Grat !
VálaszTörlés