Újra a holtágnál

Mostanában a szigeten egyetlen értelmes fotós program adódik: a jégmadarazás. Nem csoda, hogy legutóbb is a holtághoz látogattunk Tamással, noha az már csaknem kiszáradt. Talán éppen emiatt csupán egyetlen kék madár került elénk, az sem nagyon törte magát, hogy mutasson valamit, többnyire csak békésen üldögélt.

Üldögélő jégmadárral meg már "tele van a padlás". Jobb híján próbáltam néhány röpképet készíteni, amikor végre zsákmány után vetette magát.

Sokszor tért vissza üres csőrrel, ... 

... vagy olyan pici hallal, hogy nagyító kellett volna hozzá.

Eszembe ötlött, hogy egyszer egy nagyobb hallal sikerült lefotózom. Nem hittem, hogy le fogja tudni nyelni, de megtette. Utánakerestem az archívumomban és magam is meglepődtem, hogy ez milyen régen történt: 2008 augusztusában, még a blog elindítása előtt! Mozgalmasabb "jeges" képeket azóta sem sikerült készítenem. Megmutatom közülük a legjobbakat.

A múltba révedés után vissza a legutóbbi fotózás történéseihez.

A mederben a víz már alig csordogált és olyan sekély volt, hogy egy arra tévedt nagykócsag nyugodtan sétálgathatott benne. Eleinte nagyon távol mutatkozott.

Később egy lármás kiránduló család és előttünk vízbe rontó neveletlen kutyájuk miatt sátrat kellett bontanunk. Addigra a madár takarásba került és nem láthatott minket, úgyhogy meglepetésünkre a hangoskodók dacára nem repült el. Felszerelésünket magára hagyva, csupán a fényképezőgépeinkkel felfegyverkezve a part menti öreg fűzfák és növényzet fedezékében utána lopóztunk.

Egy ideig szerencsésen, észrevétlenül kísérhettük és pár percig fotózhattuk a gyanútlan gémet.

Sokáig persze nem játszhattuk ki a madár éberségét, természetesen elrepült, de mire a sátorhelyre visszaértünk, már ismét megjelent. Állhatatosságán felbuzdulva másnap hajnalban a mederben sátrazva vártuk a kócsagot, de vadkacsákon, egy apró billegető cankón és egy, a távoli bozótosban későn felismert és ezért elszalasztott rókán kívül csak a hangoskodó békákat fényképezhettük.

Mindezt tetézi, hogy aznap egyetlen jégmadár sem mutatkozott arrafelé. És, ha már jégmadár sem lesz, akkor végképp nem tudunk mit fényképezni a szigeten!