Kajaktúra meglepetésekkel

A múlt vasárnap Visegrádtól Szigetmonostorig kajakoztunk a kis Duna-ágon. A kép csak illusztráció.

A késői indulás miatt az év eddigi legforróbb napjának legégetőbb óráit töltöttük vízen, a pihenők idején jól esett a csobbanás a hűs hullámokban. Az alacsony vízállás miatt szinte mindenhol sóderos, kikötésre alkalmas partokat találtunk.

Minderről önmagában nem írnék, de adódott néhány, a blogom témájába jobban illeszkedő érdekesség is útközben, melyeket a magammal vitt kis fényképezőgépemmel sikerült megörökítenem.

Például, amikor egy bólyán üldögélő sirály közeledtünkre felröppent, majd halat kapott ki a vízből.

Igazi meglepetést jelentett, hogy egy népes nagy bukó csapattal is találkoztunk. Nagy bukók júliusban a Dunán, méghozzá csapatostul? Igen, pedig mindeddig úgy tudtam, hogy ezek az északról érkező vendégek csak a telet töltik nálunk. További érdekesség, hogy csak tojókat és/vagy fiókákat láttam.

Az egyik pihenőnk során egy part felé tartó kígyót, nyilvánvalóan vizisiklót pillantottam meg, szájában valami zsákmánnyal.

A halat először törpeharcsának néztem, de közelebbről nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy általam még sosem látott faj egy példánya.

A sikló a part fel igyekezett, gondolom a szárazon szeretett volna végezni még mindig mozgó áldozatával.

Közeledtemre visszatért a mély vízbe, majd pár méterrel odébb újra megpróbálkozott a partra jutással.

Ez többször megismétlődött, de én követtem, mert szerettem volna lefotózni, amint lenyeli a halat.

Ettől még messze voltunk, mert a zsákmány még keresztben állt a szájában.

Végül a sikló megelégelte zaklatásomat, elengedte a halat és eltűnt a mélyben. A szegény áldozat némi késedelemmel ugyanígy tett, én meg hoppon maradtam. A meglévő képeknek így is nagyon örülök, mert hasonló jelenetnek azelőtt sohasem voltam még tanúja.

Képeim alapján a hozzáértők nászruhás hím folyami gébként azonosították a halat.

Kis fényképezőgépem ismét jó szolgálatot tett, csupán a nagy bukóknál éreztem a nagyobb tudású gép hiányát.

Örülök, hogy a négy órás vízi úton ennyi érdekességet láthattam. Ez azt jelzi, hogy a Duna állat- és madárvilága kézzelfoghatóan és megtapasztalhatóan gazdagodik.