Tiszavirágzás

A Kovács házaspárral egy társasutazáson ismerkedtünk meg és azóta is összejárunk. Tiszapüspökiben van egy kis házikójuk és megígértették velünk, hogy egyszer megnézzük ott velük az évente csak néhány napig tartó különleges látványosságot, a tiszavirágzást. Tavaly kimaradt, de idén összejött a dolog. Misi a napokban hívott azzal, hogy kezdődik! Másnap délután kánikulai hőségben indultunk hozzájuk. Szolnoknál heves zivatarba futottunk, amely a házukig elkísért. Vajon hogyan érinti ez a kérészek röpülési hajlandóságát? Ezt egyikünk sem tudta, de reménykedtünk és az eső csillapodtával a folyóhoz indultunk. Misi horgász barátai szerint fél hét tájban szokott indulni a show, de hétkor még semmi sem utalt rá, hogy valóban lesz valami. 

Aztán észrevettük az első röpködő kérészt. Térdig a vízben állva próbáltam lefotózni, de ez korántsem volt egyszerű. Sokadik próbálkozásra azért sikerült valamennyire.

Közben a parton gyülekeztek az érdeklődők. Némi iróniával azt mondhatnám, hogy egy ideig ők voltak többen és nem a kérészek. Később a folyó közepén már kezdtek sokasodni a röpködő rovarok és egy túlparti fa környékén szép számmal mutatkoztak. Egyre több csobbanás jelezte, hogy a halak is megörültek a könnyű zsákmánynak. 

Misi a mi oldalukon is talált egy mozgalmasabb helyet, oda hívott. Itt aztán megfigyelhettem, amint a lárva az agyagból feljön a felszínre, kibújik a bőréből és szárnyra kap.

Aztán már mindenfelé röpködtek, párosodtak és elhullottak. Némelyek az emberek ruháján landoltak, azok nevettek, mobil telefonnal fényképezték őket és nem söpörték le a védett, 10.000 forint eszmei értékű rovart. Sőt, elragadtatással beszéltek a gyönyörű jelenségről.

Kár, hogy a gyerekeket nem hoztuk! Hogy tetszett volna ez Pistikének! Ilyet még életemben nem láttam! - ilyen és ehhez hasonló kiáltásokat lehetett hallani és én magam is a csodás eseménytől megbabonázva kattogtattam.

Amikor felpillantottam, a folyó felett már tömegesen kavarogtak a rovarok.

A tájkép elkészítése után gyorsan visszatértem a közelképekhez. Persze egy esetlen teleobjektívvel cikázva röpködő apró rovarokat fotózni olyan, mint a ködszurkálás: kevés találattal kecsegtet. Azért sikerült néhány felvétel.

Alig vettem észre az idő múlását, pedig lassan bealkonyult és az ég vörös fénye a víz felszínére vetült. Csakhogy addigra a röpködés is megritkult.

Hamarosan már csak néhány elkésett tiszavirág kereste párját a víz felett.

Fél kilencre minden elcsendesült. Az elhullott kérészek élettelen testét lassan elvitte a víz és a folyó felszínét nem borzolták már a rövid életű szerelmes rovarok. A tiszai táj ünnepi színpompával búcsúztatta őket.

Örülök, hogy láthattam a tiszavirágzás páratlan jelenségét és mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg, ha teheti. Köszönöm Kovácséknak a felejthetetlen estét.