Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét.
Hogy miért?
Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe.
"Ámulni még, ameddig még lehet,/
amíg a szíved jó ütemre dobban,/
megőrizni a táguló szemet,/
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./
Elálmélkodni megszokottakon:/
az andezitre plántált ősi váron,/
virágokon, felhőkön, patakon,/
az azúrban kerengő vadmadáron,/
a csillagon, ha végtelen terek/
hajítják át a késő-nyári égen./
S ámulva szólni: Most voltam gyerek./
S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)
Na nem gímek, vagy dámok dézsmálták a kertünkben a gyümölcsöt, hanem szarvasbogarak. :)
Ilyet azelőtt sohasem tapasztaltam, persze, hogy le kellett fényképeznem.
Jó, hogy megörökítetted őket, én már nagyon régen láttam szarvasbogarat... Tetszenek a fotók!
VálaszTörlésEzt az apró érdekességet sem akartam kihagyni. ( Pár nappal később Horányban is találtam két szarvasbogarat.)
Törlés