Bikák a szélben

Régen láttam szarvasokat, kíváncsi voltam, hogyan néznek ki ilyentájt az új, barkás agancsok ? Felhívtam Károlyt, fővadász barátomat, hogy megkérdezzem, hova mehetnék bikákat fotózni? A korábbról ismert vadföldet javasolta, amelyet nemrég kaszáltak, de a sok esőnek köszönhetően újra kizöldült, így a szarvasok szívesen látogatják.

Erős  nyugati szél fújt aznap a dombok között, amely megnehezítette kitervelt leshelyem észrevétlen megközelítését, de később mégis ez volt a segítségemre. 

Öt órára értem fel az erdők közötti tisztáshoz. Egy korán érkező fiatal bikát mindjárt el is riasztottam, a feléje fújó szél árult el. Gyorsan elhúzódtam a rét távolabbi, szél alatti végébe és ott, a fák árnyékában székre ülve várakoztam. Másfél órán át semmi nem történt, csak a szokatlanul hideg szél fújt kitartóan. Hiába húztam össze magamon a zubbonyt, már szinte vacogtam, mire a szemközti fák közül végre kilépett néhány fiatal bika. A dombhajlat eleinte takarta őket előlem, aztán végre egész alakjukat megláthattam.

A kaszáló túloldalán úgy kétszáz méterre lehettek és legelészve, lassan közeledtek.

A szél felőlük fújt, így az erdőszéli fák árnyékában és a szél oltalmában megindultam feléjük, miközben ők már a rét közepéig jöttek. 

400 milliméteres fókusztávolsággal már elég jól mutattak. Sajnos innentől már teljes árnyékba kerültek.

A négy fiatal bika sokáig egyedül volt a kaszálón, aztán egy borjú is megjelent a távolban, mire a "felnőttek" felkapták a fejüket, hosszasan bámulták a jövevényt, aki lassan közeledett feléjük és később hozzájuk is csapódott.

A két legidősebb állat mindig egymás közelében maradt, de a fiatalabbak tisztes távolságot tartottak tőlük.

A jó barátok egy helyről csemegéztek, szinte egymás szájából vették ki a falatot.

Egyszer csak váratlanul szorosan egymás mellé heveredtek.

A rangsorban utánuk következő harmadik távolabb feküdt le.

Fekvő bikákat még nem volt alkalmam fényképezni, megörültem a ritka lehetőségnek. A fák fedezékében tovább araszolva olyan nézőpontot kerestem, ahonnan egy csoportban látszanak.

Az állatok békésen pihentek, talán szundítottak is, csak a szájuk mozgott, amint a kérődzéssel újraélvezték a az előzőleg elfogyasztott zsenge füvet.

Addigra már kezdett sötétedni, sok képet készítettem és egyébként sem tudtam semmi újat kihozni ebből a helyzetből. Megindultam hát, vissza a "székhelyemhez" az ott hagyott holmikért. A fák közül még visszapillantottam. A bikák továbbra is békésen pihentek a réten, a szél miatt semmit sem észleltek a mozgásomból.

Csak akkor indultak meg szép komótosan, libasorban az innenső erdő felé, amikor felmálházva ismét a közelükbe értem az erdei úton. Ekkor már nem lehettem olyan óvatos, mint előzőleg, mert megneszelték a jöttömet, de nem rohantak el fejvesztve, még láttam az utolsó állat farát, amikor a váltóhelyükhöz értem. 

Elégedett voltam a délutánnal. A kedvező széljárásnak köszönhetően ez a cserkeléssel kombinált lesezés igen eredményes volt. Károly jóvoltából ismét szép szarvasos élményeket szereztem.