Ismét készítettem néhány "útszéli" képet, autóból. Már messziről kiszúrtam a Galga túlpartján egy néhai
kerítés fűzfa hajtásokkal benőtt oszlopán üldögélő barna réti héját. Világos
feje szinte világított a napsütésben. Az első néhány képet még úgy ötven méterről
lőttem, túl távolról ahhoz, hogy jók legyenek. Lassan közelebb hajtottam. A híd
közepén keresztbe fordítottam a kocsit és a jobb oldali ablakon át irányoztam
be a madarat a korlát oszlopai közötti résen.
Aztán tovább kísértettem a szerencsémet, tovább csorogva balra fordítottam a kocsit, ezzel ugyan teljesen elzártam az
utat, de így már kb. tizenöt méternyi távolságból fotózhattam a madarat.
A héja nem nyugtalankodott - mindig
mondom, hogy a kocsi a legjobb lessátor - sőt, otthonosan tollászkodni kezdett.
Úgy negyed órán keresztül nézhettem a héja
szépítkezését, de aztán jött egy autó. A vezető értetlenkedve állt meg előttem,
hogy miért zárom el az utat? A madár még ekkor sem repült el, csak pont akkor,
amikor a kínos helyzetben már kénytelen voltam a kocsira pillantani. Lekéstem
hát a rajtot.
Az egyik képet a szokásosnál jobban kinagyítottam: ilyen lesz
ez a madár közelebbről, csak ennél jobb minőségben. Egyszer majd...
Szerencsés volt a madárral meg a lehetőséggel is. Nekem soha nem jön össze a kocsiból történő fotózás, pedig elég sok ragadozómadarat láttam már az utak mentén. Ha elsuhanok mellettük meg sem rezzennek, ha csak fokozatosan lassítani kezdek máris elröppennek :)
VálaszTörlésIgen, te az ölyvekre utalsz, azok nagyon rafináltak. A brh nem ül ki az autópályák mellé.
Törlés