KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. július 19., péntek

A kaszálón

A legutóbbi szarvas fotózás sikerén felbuzdulva három héten át, heti egy alkalommal lestem az állatokra az erdei legelőn. Az éppen aktuális széljárás nagyban meghatározta, hogy hol helyezkedjem el, de bárhová telepedtem is, mindig csak távoli képekre volt lehetőségem. Bikák egyszer sem mutatkoztak, csupán tehenek és borjak, meg persze muflonok és disznók. Az egyik koca egy fehér-fekete foltos, a vadászok szóhasználata szerint "babos" kismalacot is felvezetett. Az alábbi képek nem különösebbek, csupán a próbálkozásaim és igyekezetem dokumentumai. 








4 megjegyzés:

  1. Nagyon jópofa az a kis különc malacka.:-)

    VálaszTörlés
  2. Ilyet még én sem láttam. Ismét megtudtam valami újat és a kis babos abszolút kedvenc :)

    VálaszTörlés
  3. Lám, a kis babos mindenki kedvence lett! Egy közeli jó lenne róla! :)

    VálaszTörlés