Fecskék a cipősdobozban

Egyik reggel Attila, kilenc éves unokám hívott fel nagy izgalomban:

- Papa, gyorsan gyere át, mert a kis fecskék kiestek a fészekből! 

Mikor odaértem, a gyerekek egy doboz körül guggoltak, benne faforgács és azon két fecske fióka.

Ilyenek kis gyámoltalanok voltak:

Kiderült, hogy éjszaka leszakadt sárból ragasztott fészkük és két fióka el is pusztult a zuhanás következtében. Csupán ez a kettő pihegett a forgács tetején. A fecske pár pedig ott keringett körülöttük, fel-felröppentek a fészek helyére, de azt már hiába keresték.

Unokáim csipesz segítségével léggyel próbáltak etetni a kicsiket, de azok még a fejüket sem voltak képesek megemelni. - Ez így nem fog menni! - kedvetlenítettem el a gyerekeket. - Az egyetlen esély, ha feltesszük a dobozt a fészek helyére és a szüleik megtalálják benne a kicsinyeiket!

Javaslatom ismét reménnyel töltötte el a gyerekeket, mindjárt létrát, szöget, kalapácsot hoztak és felszögeltük a cipős skatulyát a gerendára, éppen oda, ahol a sárdarabkák mutatták a fészek helyét.

Furcsán mutatott az élénk kék színű, szögletes papír alkalmatosság alkalmi fecskefészek gyanánt és magam sem nagyon hittem az elfogadásában, de ezt a gyerekeknek nem mondhattam. 

- Várjunk és holnapra minden kiderül! Mindenesetre most menjetek másfelé játszani! - jutottunk egyetértésre.

Másnap lelkendezve hívott Attila: - Képzeld Papa, etetik a kis fecskéket!!! Bevallom, én is megkönnyebbülve fogadtam a jó hírt és azt, hogy nem kell a gyerekeket a zuhanást túlélt, de aztán éhen halt fiókák miatt vigasztalni. - Majd elmegyek és lefényképezem őket! - ígértem.

Történetesen éppen egy héttel a baleset után készítettem az alábbi néhány képet a megfogyatkozott füsti fecske családról, a megmentett fiókákról és szüleikről. 

A módszer tehát bevált, hasonló esetben alkalmazásra ajánlom! De talán kevésbé rikító színű dobozzal kéne próbálkozni. :)

...

Utóirat: azóta a kis fecskék szerencsésen kirepültek, így teljes a siker!