Gyanús ürgék

Ha hihetünk a Bacsó Péter: A tanú című nagyszerű filmjéből megismert Pelikán elvtársnak, akkor a gátak legfőbb ellensége az ürge. Márpedig hinnünk kell neki, mert bár a Vidámpark, az Uszoda és a Narancstermesztő intézet igazgatásához nem, az árvízvédelemhez bizonyára értett, mivel az eredeti foglalkozására nézve gátőr volt a jámbor és jóhiszemű pártharcos. Mostanság, amikor "a nemzetközi ( árvíz) helyzet egyre fokozódik", nem árt, ha a körmére nézek a kis áskálódóknak - gondoltam és kimentem a dunakeszi repülőtérre, az ürgék kedvenc élőhelyére. A dunai árhullám csúcsa már éppen levonult, a gátak állták az  áradat nyomását, a horányi víz betörést a helikopterek sikeresen elfojtották és most a hangár mellett pihentek. Egyébként repülési tilalom volt érvényben, ami nekem kapóra jött, mert nem volt fel- és leszállás a füves réten, s így a kocsimmal kellően megközelíthettem a legnagyobb ürge forgalmat. 

Alig helyezkedtem el, kitört egy kiadós zápor és az ürgék hosszú időre elvonultak a lyukjaikba. Mikor végre elállt, kezdtek előjönni, de természetesen távol tőlem és ott mozogtak, ahol a legmagasabb volt a fű. Sokáig kellett várnom, míg egyikük közelebb ért. Hogy még egy szállóigévé vált mondást idézzek a filmből: " Hja, az élet nem habostorta! " De legalább már elfogadható távolságból fotózhattam egy ágaskodó ürgét. Azt már csak idehaza, a monitoron láttam, hogy nem kiváncsiságból állt két lábra, hanem táplálkozott. Mellső lábaival ügyesen húzta magához a füvet és azt rágicsálta. Egyik-másik képen a farkincája is felfedezhető.

Később, amikor már kifigyeltem, hogy hol a lyukja, székre ülve vártam, hogy ismét előkerüljön. ( A rókák után még egy prémes állat, akinek a lyukjánál órákat kell várakoznom.) 

A jó perspektíva kedvéért végül hasra kellett vetnem magam, de a kényelmetlen helyzetért cserébe már kellően elmosott hátteret kaptam. A lila szín a dúsan tenyésző kakukkfűtől származik. Bizony fárasztó volt ez a hasmánt technika. Öreg csontjaimat kicsavarva hosszú percekig néztünk farkasszemet a kedves kis rágcsálóval az objektíven keresztül és amint megmozdítottam zsibbadó tagjaim bármelyikét, rögtön visszaugrott a rejtekhelyére. Hiába vártam, hogy egész alakos képet készíthessek róla , a félénk jószág legfeljebb a fejét emelte a füvek fölé, hogy szemmel tarthasson.

Lassan megkezdődött az esti kutyasétáltatás, kocogás és a helikopterek is melegíteni kezdték motorjaikat a felszálláshoz, a levegőbe emelkedtek, majd egy tiszteletkört leírva elhagyták a reptér légterét.

Nem volt értelme tovább maradnom. A látottak alapján úgy vélem, hogy a dunakeszi ürgék jól viselkednek, nem akarják megrongálni a gátakat, nem terveznek merényletet, szerintem gyanún felül állnak. Bár, ki tudja? A film szerint "az a gyanús, aki nem gyanús!" :)