Róka a fán

Bevallom, csodálattal nézem neves természetfotósok azon a képeit, melyeken a hibátlan bundájú róka festőien elrendezett háttér előtt, meredek fatörzsön egyensúlyozik. Én nem tudok ilyen képet készíteni, de kis rókáim pillanatnyilag vannak és tuskóért sem kell messzire mennem. Csupán elő kell vennem azt a horányi erdőből származó fadarabot, amelyet ölyv fotózáshoz használtam, de most a lesem mellett enyészik és le kell tennem a kotorék elé. A kölykök örülni fognak a játékszernek, az öreg korhadék megtisztelve érezheti magát, hiszen fogadni mernék, hogy rókákat még úgy sem hordott a hátán, én meg számomra újszerű képeket készíthetek. Az ötlet bevallottan nem eredeti, de hát nagy fotós - nagy róka, kis fotós - kis róka és így már nem követek el "jogsértést". Azt meg én is el tudom érni, amit a nagyok, mármint, hogy a róka felmásszon a fára, csak egy kis kutyakonzerves ösztönzés kell hozzá. Az ötletet tett követte, az eredményt az alábbiakban néhány képpel illusztrálom.

Csupán az a gondolat nem hagy békén, amely szegény Potrien őrmestert is izgatta a díszlépés gyakoroltatása közben, mármint, hogy mit feleljen, ha a köztársasági elnök megkérdezné: "Mondja, kedves Potrien, hová settenkedik ilyen nesztelenül ez a század?" Az én képzeletemben persze egy természetfotó pályázat zsűrielnöke tenné fel nekem a kellemetlen kérdést: " Mondja kedves fotótárs, mi szél hozta azt a korhadt fatörzset a gabonaföldre?" Hihető lenne, ha így válaszolnék? "Ráhibázott elnök úr, nagy szelek járnak mostanában, valóságos tornádók!" ;) ;) ;)