Fészekaljak

1) Az elmaradt költés
Azt, hogy a házi rozsdafarkú különös helyekre építi a fészkét, régóta megtapasztaltam. Költött már nálunk Turán virágcserépben, kaspóban, sőt még a kinti lámpa búrájának tetején is. Idén azonban mindezeken túltett, amikor a teraszunk kigöngyölhető napellenzőjét szemelte ki otthonául. Bevallom, nem örültünk ennek, de kénytelen kelletlen elkönyveltük, hogy az árnyékolónk hasznavehetetlen lesz a nagy hőség idején. Sebaj, ennyi kényelmetlenséget vállalhatunk a madarakért.

Hanem egyszercsak feltűnt, hogy nem látjuk a kis tojót se ki, se bejönni és a fészkén sem ül. Létrára állva, egy tükör segítségével bepillantva hat darab pici tojást láttam a fészekben. Ennek már egy hete és a rozsdafarkúnak se híre, se hamva, bizonyára valami érhette. Sőt, ahogy ez a gondolat belém költözött, már emlékeztem is, hogy egy reggel láttam egy pár madártollat a kapunknál. Biztosan a szomszéd macskák között lehet a tettes, hú, de utálom őket!

Végül szomorúan leszedtem a kicsi fészket. 

Megdöbbentett, hogy mennyi anyagot hordott össze a rozsdás pár. Még a tartószerkezet és a fal között is kiegyenlítették a hézagot száraz gyomokkal, hogy a fészeknek biztos alapja legyen. Mennyi dolgozhattak, amíg szálanként összehordták a fészeknek valót, összeszőtték, megformázták és puhára bélelték azt!

A hat tojáska már csak a kiköltésre várt, amikor a tojót utolérte a végzete. Micsoda igazságtalanság, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenségért az életével kellett fizetnie!

Ezekből a tojáskákból már nem lesz kismadár. Egyetlen hasznuk, hogy megmutattam őket az unokáknak és ennek kapcsán meséltem nekik a madarakról. Ez is valami...

2) Egy sikertörténet

Horányban sikeresen költöttek a csuszkák a tölgyfára függesztett odúban, mely a korábbi években széncinegék otthona volt. Már sejtettem, hogy közel a kirepítés és amikor szombat reggel az egyik felnőtt csuszka annyira vehemensen kopogtatta a fadobozt, hogy csak úgy zengett, tudtam, hogy itt az idő. A kopogással nyilván a benti kirepülésre érett fiókákat akarta mozgósítani és meg is jelent az egyik fejecske a kijáratnál. Nosza, vettem a létrát, leakasztottam az odút és felnyitottam. Ezt láttam:

A vörös fenyő vékony kérgéből összehordott fészekben hat kicsi csuszka szorongott. A fotózás után a létra tetejére tettem a nyitott odút. A szülőpár izgatott hívására sorra jelentek meg a kicsikék a doboz peremén, kicsit megpihenve erőt gyűjtöttek, majd sorra elrepültek.

Csak a leggyengébb nem jutott messzire, ő a földön landolt. 

Egy ideig vártam a fejleményeket. A felnőtt csuszkák a többi fiatallal lehettek elfoglalva, mert az utolsó fiókáról látszólag elfeledkeztek. Óvatosan kézbe vettem a kicsit és a földről egy faágra tettem.

Lassan összeszedte az erejét és egyszer csak huss, ő is elrepült a testvérei után. Megnyugodtam: a csuszkáink száma tegnaptól hattal gyarapodott.

Régi fészkek

Ha már ez a téma felmerült, megmutatom régebbi fotóimat.

3) Feketerigó fészekalj: még 2005-ben találtam ezt a rigófészket Horányban érett fiókákkal, közvetlenül a kiugrásuk előtt.

4) Széncinegék: 2006-ban első ízben költöttek széncinegék a horányi odúban, majd azóta is minden évben.

5) A legnagyobb büszkeségem: 2011-ben öt kicsi banka nevelkedett egy deszkaodúban a turai kertünkben.