A rókaszezon kezdetén

Nemrégen új lest készítettem egy vizenyős réten, melyet korábban fekete gólyák látogattak. Mire azonban elkészült a mű, a szép madarak lassan elmaradtak még mielőtt értékelhető képet készíthettem volna róluk.

Egyéb nagyratörő terveim is voltak, melyekkel szintén hasonlóan jártam. Pedig a helyszín kiváló, a remélt képeknek gyönyörű hátteret biztosítana. Sok időt töltöttem az új lesben, mégis csupán egyetlen sorozat készült itt egy bogarászó tövisszúró gébicsről, de ebből elég egyetlen kép is mutatóba.

Egy érdekes élményem az új lessel kapcsolatos, leírom, mert tanulságos és hogy el ne felejtődjék.

Egyik délután, úgy hat óra felé valami rövidke intézendő miatt kellett kimennem a fent említett, kissé távol eső lesemhez. Miközben a földúton autóztam, a fényképezőgépemet a térdemen, kezem ügyében tartottam arra az esetre, ha útközben adódna valami fotózásra érdemes. Célomtól távol kellett kiszállnom, mert az utat beszántották. Ahogy a csomagtartót felnyitom, hogy a gépet biztonságba helyezzem, a szántáson túl, úgy száz méternyire meglátok egy keresgélő rókát. Ronda a háttér, a róka háttal matat, nincs értelme kattintani, elteszem hát a gépet az eredeti szándékom szerint és elindulok a szántásban a les felé. Jött ugyan egy halvány gondolatom, hogy nem kéne-e mégis vinnem a gépet a róka miatt - de elhessegettem. Hol lesz az már, mire a leshez érek?! Tán tíz perc is eltelik, mire átbukdácsolok a szántáson, a bokorsor mentén átgázolok a mocsaras részen ( nincs hangfogó a gumicsizmáimon) és már csak húsz méterre vagyok a lesemtől, amikor kilép a róka a bokorból éppen a les mellett. Hihetetlen, hogy a csörtetésem nem riasztotta el! Gyorsan a földre kuporodom és már átkozom is magam a kocsiban hagyott gép miatt. A róka jó fényben áll előttem, tétovázik, majd még jobban megmutatja magát, amikor a beszálló ágon túl kezd szimatolgatni. A tegnapi csirkefarhát szagát érezheti, talán éppen ő lakmározta be. Nem akarom elijeszteni, de végül felállok, mert elzsibbadtam. A rókának szemébe süt a nap, gyönyörűen megvilágítva, gyanútlanul néz felém. Egy rakás jó képet készíthetnék, ha bízom a szerencsében és magammal hozom a gépet! 

Jó negyed óra telik el a róka nézésével, amíg az végül eltűnik a bokorban, ott, ahol jött. 

Dolgom végeztével visszacaplatok a rét bejáratához, hát a bokorsor túloldalán harmadszor is megpillantom a rókámat, amint önfeledten szimatolgat. Még akkor is készülhetett volna róla pár kép! 

A tanulság? Nem szabad negatívnak lenni és a legcsekélyebb esélyt is meg kell ragadni, ha az ember a természetfotózik, hiszen a legvalószínűtlenebb is megtörténhet!

Na, de ennyi kitérő után térjünk vissza a mához, hiszen május eleje lévén a kis rókák szezonja kezdődik.

Sajnos, az évek óta bevált kotorékot elsöpörte a népharag, a környék lakói panaszt tettek a polgármesternél, aki elrendelte a betemetését. Most itt állhatnék "rókátlanul" a legnagyobb dologidőben, de szerencsére találtam egy másik rókalyukat egy gabonatábla szélében.  ( Így már nem is fáj annyira az elpuskázott róka esete.) Itt nem olyan jók a fényviszonyok és a környezet, mint a korábbinál, de fő, hogy lakott, sőt a kölykök már kezdenek kijárogatni. Tegnap este sikerült meglesnem őket. Íme, néhány fotó a kicsikékről.

Remélem, láthatom majd őket felcseperedni!