Hétvégi egyveleg

Mintha a sors megerősítené akarná azt a nem túl eredeti megállapításomat, miszerint a természetben minden váratlan esemény megtörténhet, tegnap reggeli fotósétámon két dám tehenet vezérelt elém a horányi rév műútján. Pedig erre elég nagy a forgalom, mire meglepetésemből felocsúdva kettőt kattintottam már jött is egy kisbusz és az eltévedt dámokat visszaugrasztotta az erdőbe. De ezúttal legalább volt nálam fényképezőgép,   ( ha csupán a kicsi is), merthogy makrózni készültem.

A makrózásból ezúttal nem sok örömem adódott, egy képpel azért jelzem az ügyködésemet.

Ma reggel Tamással gyurgyalag felderítést végeztünk. A szokott helyeken vannak is már madarak, de a helyfoglalás érdekes módon még nem kezdődött el, inkább csak bandában vadászgatnak a virágzó akácosokat látogató méhecskékre. 

Egy zöld küllő éppen egy ilyen akácosban tűnt fel előttünk.

Visszaúton sárgarigók  hívták fel magukra a figyelmünket, éppen valami háborúsdi zajlott közöttük jó messzire, a nagy nyárfák tetején. A reflexből leadott sorozatból az alábbi rossz kép azért valamit visszaad az akcióból. Jó minőséghez szokott madárfotósok ne vessenek rám követ emiatt, a naplómban dokumentálásként még elmegy...

A bevált gyurgyis helyünket sajnos keresztül-kasul elkerítették a "földbirtokosok", nagy kerülővel és legvégül gyalogosan jutottunk korábbi kedves fotózásaink színhelyére, ahol szintén csak röpködő madarakat láttunk, azokat is csalódáskeltően kis számban. Az árvalányhaj viszont szépen virít már a környező dombokon.

És, hogy ez a bejegyzés se maradjon kis rókák nélkül, itt teszem közzé pénteki, Turán készült felvételeim javát.( Hogy a címre visszautaljak: a péntek kis jóindulattal már hétvégének tekinthető.)  A képeken látszik, hogy a fényviszonyok távol állnak az ideálistól. A kotorék csöppnyi előterét a nap csak dél tájban világítja meg, akkor viszont a rókakölykök a vackukban sziesztáznak.