KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. május 29., szerda

Csatakos csatangolók

Az idei rókakölykök már eddig is sok kedves élménnyel és rengeteg fotóval ajándékoztak meg. Alig győzöm kiválogatni a legjobb ide szánt képeket, de igyekszem azokat úgy szelektálni, hogy valami újdonságot jelentsenek a korábbiakhoz képest. A mostani fotók a múlt hét csütörtökén készültek, egy esős éjszakát követően. Ezt azért hangsúlyozom, mert a rókáim vékony szálú kölyökszőre a nedves gabonától jól átázott, rendezetlenül tapadt rájuk. Eleinte csak az előtérben játszadoztak, de később nekiindultak az ismeretlennek. Bizony, bizony, beléptek már a kalandozások korába, szűk nekik a kotorék közvetlen környezete, hajtja őket a kíváncsiságuk, hogy minél többet fedezzenek fel a tágabb világból. A kitaposott úton egyre közelebb jöttek hozzám -  úgy három méternyire, de később a gabona sorában tovább bátorkodtak, egészen karnyújtásnyira! Feledhetetlen, amint a pici ragadozók közvetlen közelből a szemembe néztek! Nem mozdultam persze - fotózásuk ilyen közelségből reménytelen volt - így bátorságuk szerint vagy félénken visszahúzódtak, vagy elsompolyogtak a fedezékem mellett, mögöttem motoszkáltak, majd visszatértek a kotorékhoz. Aztán kezdték tágítani a felderítő köröket. Megmosolyogtatott, amint a körülöttem hajladozó kalászok elárulták, merre járnak a kis lopakodók. A játék meguntával azért még visszatértek a kotorékhoz, de a jelekből ítélve sajnos közeleg az idő, amikor majd csak futó látogatásra jönnek vissza ide az egész napos kalandozásból. Akkor pedig már vége a fényképezésüknek! Önző módon késleltetném az elválást, de bármennyire szeretném, az élet rendjén nem változtathatok.






















13 megjegyzés:

  1. Jajj, nagyon aranyosak.:-) Gondolom azért egész nyáron vissza fognak járni még a kotorékhoz és talán még zsákmányt is mutatnak neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem! Ők is, mint a serdülő fiatalok általában, legkevésbé otthon érzik jól magukat.

      Törlés
  2. Még mindig tündériek :)
    A melós gépemen ki is raktam a 2. képet háttérnek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig? Most kezdenek csak igazán szépülni. Örülök, hogy munka helyett az én képemet nézegeted! ;)

      Törlés
    2. nem helyett, hanem mellett :)
      kell egy kis természet az irodába

      Törlés
  3. Most értem csak ide, annyira sok a munka bent (szerencsére - mondom ezt a mai világban). Remek életképek ismét. A csatakos bunda is hozzátartozik majd időnként a róka hétköznapokhoz. Igazán jól áll nekik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtisztelve érzem magam, hogy a sok munkád mellett ide is benéztél és köszönöm a tetszésnyilvánítást.

      Törlés
  4. Nagyon tetszettek ezek a fotók is!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon aranyosak, teljesen odáig vagyok!

    VálaszTörlés