Hideg napok

A fagyosszentek mínuszokat nem hoztak ugyan, de az esős, szeles időjárás alaposan megkavarta a kis rókák   már-már kiismerhető napirendjét. Hétfőn az eső miatt ki sem tudtam ülni, de kedden az erősen borús ég ellenére vártam rájuk. Nem egyedül: egy jókora vadnyúl "társaságában", amely nagyon siethetett a kotorékhoz, mert fejvesztetten érkezett. :) A vadászatból fáradtan visszatérő szuka jóformán a fedezékem mellett hagyta zsákmányát. Találgattam is, hogy annyira fáradt lehetett, hogy már nem volt ereje bevinni a lukba, vagy pedig a fiait akarta egy kissé távolabbi vadászútra ösztönözni? Csúnya látványt nyújtott a szegény megboldogult tapsifüles, ezért le sem fotóztam.

A kicsik végül kijöttek vagy húsz percre, de nem járultak a nyúlhoz. Néhány képet azért a rossz fényben is készítettem róluk.

Úgy gondoltam, hogy videót is csinálok, hogy életszerűbben őrizhessem meg őket a későbbiekre, ezért még aznap délután újra kimentem. Ilyenkor már ellenfénybe kerülne a kotorék, de az ólmosan szürke felhők alá sok fény amúgysem szűrődött be. A rókafiak délutáni szellőzködéséről az alábbi négy perces anyagot vágtam össze.

 

Szerdán és csütörtökön a hideg széllel dacolva és szinte téli szerelésbe öltözve vártam a rókákat, de azok prémes bundájuk ellenére nagyon fázhattak és a több napi élelmet jelentő nyuszinak köszönhetően a vacokban töltötték az időt. Amíg én odakünn "áldottam" a fagyosszenteket, addig a kölykök odabenn  összebújva, jóllakottan húzhatták a lóbőrt, akarom mondani a nyúlbőrt. :) A két üresjárati napon is volt azonban egy érdekes megfigyelésem. Amikor az egyik távozásomkor ellenőriztem a kotorékot, egy kimúlt hörcsögöt találtam a "küszöbön". A hátán feküdt szegény pára, mellső lábainak törött, fehér csontjai égnek meredtek és a mellkasa üresen és véresen tátongott. Úgy hallottam, hogy a róka előszeretettel használja a keményen küzdő hörcsögöt oktatási célra. Élve viszi a kotorékba, de eltöri annak lábait. A kölykök a megcsonkított rágcsálón tanulják meg az ölés mesterségét. Ez a lelet arra int, hogy bármilyen aranyosak is, ne tekintsük a kis rókákat ciróka-maróka plüssállatoknak, sokkal inkább ízig-vérig ragadozó-tanoncoknak. Hiszen ez a szerepük a természetben.

Egy, a fentieket erősítő korábbi bejegyzésem:

 http://szaboendrefotonaploja.blogspot.com/2010/06/rokak-rossz-fenyben.html

Idén sok időt töltöttem a kotoréknál és eközben a róka család étrendjébe is betekintést nyertem. A tollakból ítélve volt egy balkáni gerle, aztán egy vörös csirke, egy patkány, amelynek a bőre és farka játékszerként hasznosult, aztán egy vadnyúl és egy hörcsög. Öt zsákmányállatból tehát csak egy került ki a "Simabőrű" baromfi udvarából. Elég jó arány...