Május elején - az első fű kaszálás táján - én a gyurgyalagoknál is jobban várom a kis rókákat. Addigra már több alkalommal ellenőrzöm az ismert kotorékot, keresem körülötte a foglaltság árulkodó nyomait. A lehető legcsekélyebb zavarás érdekében többszöri nekifutással távolítom el a tavalyról maradt elszáradt kórókat, kisebb bokrokat és a sajnos mindenütt jelen lévő szemetet. Kezdő rókafotósként négy éve ilyentájt kezdtem buzgón sarlózni a magas füvet, aminek az lett az eredménye, hogy az öreg róka sebtében elköltöztette a fiait. Ezt a hibát nem követem el még egyszer! Közben aggódva lesem, hogy a környékbeli gazdálkodók nem terveznek-e valami merényletet a róka család ellen, úgy, mint az elmúlt évben. Aztán, amikor meglátom az apró lábnyomokat a homokban, akkor alkalmas távolságban kihelyezem az egyszerű mellvédet, amelyet a rókák megszoknak és később észre sem veszik, hogy amögé kuporodom a fényképezőgépemmel.
Idén is így történt, csakhogy sehogy sem akartak mutatkozni a kicsikék. Összesen hét alkalommal ültem a kotoréknál átlagban két órát, reggel, délben és délután, de sikertelenül. Ilyenkor aztán jönnek a kétségek: valamit rosszul csináltam és elijesztettem őket? Túl közelre tettem a lest és valahogyan kifigyeltek? Netán már a nádban táborozik a család? Vagy mégiscsak létezik egy jól álcázott távoli kijárat, amin keresztül eltávoznak, amikor megjelenek? Minden távozáskor óvatosan közel lopóztam és igyekeztem észrevenni az apró változásokat a lukak körül. Szerencsére mindig úgy hagyhattam el a helyszínt, hogy érdemes még másnap is visszajönnöm. Kénytelen kelletlen bele kellett törődnöm ezekben a napokban, hogy csak ülök és remélek. Aztán nyolcadszorra végre megtört a jég, helyesebben megnyílt a föld és előbújtak a kicsikék. Csaknem egy órát játszadoztak a szemem előtt. Egyelőre csak négyet láttam belőlük, de többen lehetnek.
Majd meglátom! ...
 |
| Picurka |
 |
| Kormoska |
 |
| Megkettőzött figyelem |
 |
| Megharaplak! |
 |
| Hamm, bekaplak! |
 |
| Haragszom rád! |
 |
| Ez maradt tegnapról... |
 |
| Az értelmiségi (tollforgató) |
 |
| Gyere játszani! |
 |
| Csodálkozók |
 |
| Hármasban |
 |
| Te így tudsz vakarózni? |
A képeket unokáimnak ajánlom.
Csak ámulok Endre, pazar sorozat!
VálaszTörlésKitartásodat már sokadszorra siker koronázta.
A kicsik nagyon édesek, oly sok állat kicsinyeire mondjuk azt, hogy bárcsak mindig ilyenek maradnának :)
Gratulálok, remek poszt!
Köszönöm szépen! Kitartás nélkül nem menne.
Törlésnagyon aranyosak :)
VálaszTörlésigazán szép képek!
Olyanok, mint a kis kutyák.
TörlésKöszönöm szépen.
Szuper!Nem próbáltál csalizni?
VálaszTörlésMég nem, de van pár ötletem...
TörlésA kölyök rókák minidig mosolyt tudnak csalni az arcomra. Ez most is sikerült :)
VálaszTörlésSzép sorozat, gratulálok!
Egy hónapja láttam két kölyköt, ahogy az aszfaltos út közepén cibálták egymás fülét éjjel 3kor. Nagyon jópofák!
Nekem is kedvenceim a kis rókák. Gondolom, nem tudtad lefotózni az esetet, de sokáig emlékezetes marad.
TörlésGondolom, az Unokáknak tetszettek a kis rókák, de nem csak nekik, nekem is nagyon tetszettek!
VálaszTörlésRemek fotók!
Nem hiszem, hogy van valaki, akinek nem tetszenek ezek a kedves kis állatok. Köszönöm az értékelést.
TörlésHát Endre bátyám, le a kalappal! Nagyon jó lett a kitartásod eredménye. Én is eltervezem minden évben, hogy na majd az idén... de megint nem volt időm ráállni a témára. Azért neked nagy gratula.
VálaszTörlésÜdv.:Mikrobi75
Ne hibáztasd magad, majd nyugdíjas korodban neked is lesz időd ilyesmire! :)
TörlésNagyon aranyosak a kicsik, igazán nagy élmény lehetett ott lenni , és várni őket!!
VálaszTörlésMindig mondom a természet csodás!!!
Egyetértünk!
TörlésNagyon aranyosak mint minden állat kicsinye.:-)
VálaszTörlésRemek fotósorozat lett a türelmed eredménye. A "tollforgató" tetszett a legjobban, de a játékos jelenetek is irigylésre méltóak.
Köszönöm szépen a véleményedet. Nagyon kedvelem őket, amíg itt lesznek, addig látogatom és fotózom a kis csibészeket.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés