Bankarablás !

A rókázás idején nem sokat foglalkoztam a bankáimmal. Azt azonban naponta ellenőriztem, amint a hím megérkezik az élelemmel és átadja a költéssel foglalkozó tojónak. Ki sem mentem az udvarra, távolról lestem a berepülést, vagy csak hallgattam a megszokott hangokat. Majd ráérek jobban odafigyelni, amikor vége lesz a róka szezonnak. Addigra már a fiókák is kikelnek, megkezdődik a nagy forgalommal járó etetés és bőven lesz alkalmam a fotózásra is.

Tegnap az elhagyott kotoréktól megjőve egyenesen a bankaleshez mentem. Az odú bejárata körüli deszkán gyanús sérüléseket észleltem. 

Talán a banka próbált tágítani a lukon, mint ahogyan a cinkék szokták megkopácsolni a röpnyílás környékét? De hát tavaly ez jó volt neki így, akkor miért éppen most barkácsol? Gyanús!

Hamarosan megjött a hím, de nicsak, nem hozott élelmet! Az ágra telepedve huppogott egy ideig, majd felugrott a bejárathoz, bekandikált, de a tojó nem jelentkezett. Ismét huppogott egy sort, azután bebújt az odúba. Egy szál tollal jött ki, amelyet a fa alatt elejtett és elrepült. Valami nincs rendben! - fészkelte be magát a gyanú az agyamba. Vártam még egy fél órát. A hím banka visszajött, de ismét üresjáratban. Huppogás, bekukucskálás és távozás. Itt nagy baj lehet! 

Délután két órán keresztül figyeltem az odút: semmi mozgás. Talán éppen a délutáni kirepülésen van a tojó, a hím pedig kísérgeti? De nem szokott ez ennyi ideig tartani. Rossz előérzetem egyre fokozódott. Majd holnap megbizonyosodom - gondoltam, de egyre inkább úgy éreztem, hogy valami jóvátehetetlen történt a banka családdal.

Ma reggel ismét figyelő állásba helyezkedtem. Egy órát várok, aztán felnyitom az odút. Csaknem letelt az idő, amikor berepült a hím, ismét kukac nélkül! Huppogás, bekandikálás, elrepülés. Ajaj, ő már régen tudja azt, amit én még  nem merek kimondani...

Létra a fához, mászás, csavarozás és lekerül a tető. AZ ODÚ ÜRES!

A fűrészporban összetört tojás héjak, pár toll foszlány. Szomorú látvány. A szívem elfacsarodik a gondolatra, hogy egy vérszomjas ragadozó rátör a fészken ülő tojóra és a talán már kikelt fiókákra és megöli, felfalja őket. Pedig így történhetett, mégpedig a keddről szerdára virradó éjszakán, hiszen kedden még minden rendben volt! Talán menyét, vagy még inkább nyest lehetett az ádáz fészekrabló. A párja által elejtett egyetlen szál toll maradt emlékbe a szegény kis bankáné után.

És persze sok szép fotó, köztük életem legjobb képei a boldog bankapárról. Úgy gondolok ezekre a  kedves madarakra, mint hozzám közel állókra, akiknek sok felejthetelen pillanatot köszönhetek.

De vajon ők is megköszönnék-e a nálunk töltött napjaikat?

Azt hittem, jót teszek bankáéknak azzal, hogy biztonságos(nak vélt) odút kínálok nekik és lám, mi lett a vége? ( Igaz, hogy egy természetes odú, egy farakás, vagy egy épület tetőszerkezete sem védte volna meg őket jobban a nyest kártételétől.) 

Most nem tudom, mitévő legyek? Várjam, hogy egy újabb bankapár beköltözzék még valaha a meglévő két odúm valamelyikébe és ezzel esetleg újra kiszolgáltassam őket az ideszokott ragadozónak, vagy távolítsam el a ládáimat és bízzak mindent a természetre?

Szomorú vagyok. Sajnálom a kifosztott banka családot, de megraboltnak érzem magam én is. Mostantól szegényebb leszek, mert valami szépség tűnt el az életemből. 

.....

Amikor még minden szépnek tűnt:
http://szaboendrefotonaploja.blogspot.com/2012/05/volt-szerencsem.html