Múlt hét keddjén még négy kölyköt láttam a kotoréknál. Pénteken már csak hármat. Egy barátom szombaton mindössze kettőt tudott itt fényképezni, hétfőn pedig már csak az utolsó kis róka mutatta meg magát nekem pár percre.
Idegesen tekintgetett a nádas felé, mintha csak a testvéreit kereste volna és még ásított is izgalmában.
Ajaj, ismerem ezt a helyzetet, már harmadszor vagyok tanúja annak a pillanatnak, amikor a legkisebb róka kölyök megválik a kotorék biztonságától és önálló útra indul. Testvérei ezt már megtették, most rajta a sor!
Úgy is lett, a kicsi róka pár lépéssel bevette magát a vaddohány alkotta sűrűbe. Irány a nádas és a nagybetűs RÓKA ÉLET!
Sajnos mostanában a kölykök a vártnál korábban hagyják el a kotorékot. 2009-ben így nézett ki az akkori utolsó "ballagó". A mostaniakhoz képest sokkal nagyobb, fejlettebb volt, mégis hosszasabban tétovázott a nagy út megtétele előtt.
Sajnos mostanában a kölykök a vártnál korábban hagyják el a kotorékot. 2009-ben így nézett ki az akkori utolsó "ballagó". A mostaniakhoz képest sokkal nagyobb, fejlettebb volt, mégis hosszasabban tétovázott a nagy út megtétele előtt.
És ugyanúgy izgult, mint későbbi kisöccse: ásítozott.
Tapasztalatom szerint ezután már csak véletlenül lehet majd találkozni a környéken a szétszóródott kis rókákkal. A szüleik még bizonyosan gondoskodnak róluk egy ideig, talán össze is jön a család valahol a nádasban. Még esetleg a kotorékhoz is visszalátogatnak, de hogy mikor, azt nem lehet tudni.
Tegnap reggel azért még tettem egy próbát. Hat óra előtt már a rókavárnál ültem. Arra számítottam, hátha az éjszakai eső visszakergette néhányukat vízhatlan otthonukba és a szokott időben majd szépen előbújnak.
De nem így történt.
A várakozást egy őzbak megjelenése színesítette. Ott bukkant fel éppen, ahol a rókák nyári szállását sejtem.
Gyanakodva nézegetett és mindig az árnyékban maradva próbált megkerülni.
Közelebb nem jött, az alábbi kép már erős vágással készült, csak a két szép szeméért. :)
Aztán az őzbak is ott tűnt el a szemem elől, ahol a róka kölykök: a nádasban.
Nincs mit tenni, az idő halad, a virágok elnyílnak, a madárfiókák kirepülnek, a rókafiak elhagyják a kotorékot és hamarosan az őzbakokon a sor, hogy gondoskodjanak fajuk fenntartásáról. Ez az élet rendje! Bármennyire fáj is kedves fotóalanyaim elvesztése, be kell látnom, hogy ez a kis róka szezonom is véget ért.
Túl korán...
Nagyon jó felvételek, a sztorinak meg külön is örülök, mert számomra új a kis rókák korai önállósodása.
VálaszTörlésTalán nem önállóak még a kis rókák, talán ügyelnek még rájuk a szülők, de tény, hogy kiköltöztek. A kotorék egy elgazosodott földdarabon van, kétoldalt művelik a földeket és nagy lehet a zavarás.
TörlésEngem is meglepett, hogy ilyen kis korukban nekivágnak a világnak. Reméljük, eleget tanultak már és tényleg felkészültek erre. Tetszett az összes bejegyzésed a kis rókákról, nagy élmény lehetett a megfigyelésük. Én egy kotorékot ismerek, de már két éve sem voltak ott rókák, most télen sem láttam semmi életnek jelét körülötte.
VálaszTörlésA bak is jó közelre jött, tetszenek a róla készült képek is. Bár a szemükből nem sokra lehet következtetni, hiszen csak egyszerűen feketék, de én mindig látok bennük egy nagy adag aggodalmat, egy kis kíváncsisággal vegyítve.
Az előző válaszom neked is szól. Ritka szerencse, ha az ember talál egy lakott kotorékot és pláne, ha az jól fotózható helyen van.
TörlésAz őzek nekem is a legjobb fotóalanyaim, szeretem őket.
Élmény volt olvasni a megfigyelési sorozatodat, minden részét kedveltem. Élőben biztos sokkal érdekesebb lehetett, de hála a modern technikának és a kitartásodnak mi is élvezhettük a kicsik életét!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Miklós! Kívánom, hogy valamikor te is átélhess egy ilyen kalandot!
TörlésNagyon tetszenek a fotók a maradék kis rókáról és az őzbakról!
VálaszTörlésA róka lehetne jobb, mert egy kicsit életlen, (nem tudom, hogy miért), de az őzbak szép példány és jó háttér elé állt be.
Törlés