Az ígért napsütés reményében ma korán reggel ültem ki a lesbe. A keleti égen már derengett a hajnalpír, de a berek még deres volt. Kiszórtam a magokat, elhelyeztem a csirkehúst és előkészítettem a fényképezőgépemet. Hamarosan megjöttek a szajkók és mindent végigkóstoltak. A cinegék is szállingózni kezdtek, de a verebek még csak a kökénybokor sűrűjében gyülekeztek és hangoskodtak. Az ölyvekre vártam, remélve, hogy láthatok valami akciót. Tudtam, hogy próbára lesz téve a türelmem... Egy órányi tétlenkedés után hirtelen egy árny tűnt fel a magas fűben. Megdobbant a szívem: róka... és erre tart! Próbáltam fókuszt találni, de egy fűszál útban volt.
A ravaszdi nem mozdult. Rácincogtam, ahogyan tapasztalt vadászoktól hallottam. Erre épp csak annyit moccant, hogy megcsillant a szemében a fény. Exponáltam.
Gyere csak közelebb, itt a finom csirke! - próbáltam szugerálni. Az óvatos állat azonban egy lépést sem tett felém, hanem ehelyett hirtelen megfordult és elszaladt.
A fene...! - átkozódtam a nagyszerű lehetőség kútba esése miatt. Vajon mi lelhette? Sosem találtam volna ki, ha meg nem hallom a közeledő lépteket. Egy fatolvaj érkezett a les mögött szuszogva és kézi fűrésze máris egy ágba harapott. Szomorú lettem és nem csak az elijesztett róka miatt... Lásd be öregúr - mondtam magamnak - ez a való világ!
Valóban nagy kár, hogy jelentkezett a való világ, mert a közeli felvétel így is nagyon jól sikerült!
VálaszTörlésAz ilyen fatolvajokat és más erdőrongálókat nagyon szigorúan kellene büntetni!
Sajnos Turán már egy egész erdőt kiirtottak. Borzasztó, de az is, hogy sok szegény embernek lopnia kell, hogy ne fagyjon meg, mert nincs pénze tüzelőre. Ezeket, ha nehezen is, de még megértem, ellentétben azokkal, akik szervezetten, motoros fűrésszel, utánfutós gépkocsikkal, üzletszerűen, értékesítésre lopják a fát. Sajnos az illetékesek tehetetlenek, a természet meg pusztul...
VálaszTörlés