A mátyásmadaraim ma különösen játékos kedvükben voltak. Mintha csak egyenesen számukra építettem volna a lest és tálaltam volna a csalétkeket, olyan otthonosan mozogtak körülöttem. Jól fogyott a napraforgó mag, a kukorica és a csirke is. Talán ez utóbbit találták a legcsábítóbbnak, mert egymással versengve csipegették és nem hagyták, hogy bármelyikük túl sok időt töltsön a húsnál. Miután átmenetileg jóllaktak, még teleszedték a torkukat kukoricával, aztán elszálltak vele, hogy elrejtsék azt rosszabb napokra. Kis idő múlva már újra a les fölötti faágakon dudorásztak bizonyítva változatos hangutánzó képességüket. (Egerészölyvest ma nem játszottak, biztosan régen hallhatták azt a nótát, mint ahogyan sajnos én is régen láttam ölyveket a les körül). Amikor újra megéheztek, nagy rikácsolással előről kezdték a fogócskát a svédasztalnál. Jobb híján ma őket fényképeztem, bár a rossz fényben nem várhattam jó minőségű képeket. Ilyenek lettek...
Így szálltak régi erdőszéleken.
Belesuhogtak gyermekálmaimba
s Azúr-országgá tették életem.
Áprily Lajos: Szajkók
fajin!
VálaszTörlésszajkó röptébe szebb!
Kerestem a google-ban szajkókat, de ilyen szépeket röptében nem találtam. Találtam viszont egy olyant, amelyiknek nem kukoricaszem, mint a tiednek, hanem dió van a csőrében. Majd elküldöm e-mail-en, úgyis szeretném kérni Tőled, hogy egy kis kanadai madár nevét próbáld kideríteni. Öcsém fotózta Montrealban.
VálaszTörlésM.Szilcsnek: igen, röptében kinyílik a szárnyán a gyönyörű égszínkék betét. A szárnyaló madár különben is sokkal látványosabb, mint az üldögélő, csak hát nehezebb lefényképezni. :)
VálaszTörlésJenőnek: köszönöm és várom a leveledet.
VálaszTörlés