Egy különös utazó

Ezt a bejegyzésemet csaknem négy évvel a megjelenése után hirtelen egy nap alatt csaknem 500-an lapozták fel Szlovákiából. Szeretném tudni, hogy mi a hirtelen érdeklődés oka. Talán most éppen arrafelé jár Robert, alkalmi ismerősöm? Kérem, aki tudja a választ, írja meg nekem, akár itteni megjegyzés formájában, vagy az endre4@gmail.com email címen. Köszönöm! 

2014.10.09. Sz. E.           

.....

Tahitótfalu legszűkebb, egyirányú utcáján láttam meg az autóm előtt a kutyás embert, akinek állatai az egész sávot elfoglalták. Némi bosszankodással haladtam el mellettük és csak ekkor vettem észre, hogy egy kutyafogat és hajtója poroszkált előttem. Eszembe jutott, hogy néhány éve még rendeztek a szigeten kutyaszán versenyt, talán egy versenyző jön edzést tartani, hó hiányában kocsival....Mindenesetre érdekes fotótéma!- gondoltam és félreállva előkotortam a fotómasinámat a csomagtartóból. Bevártam őket és megkérdeztem a hajléktalan külsejű férfit, nem bánja-e, ha készítek néhány felvételt?

Meglepetésemre németül szólalt meg és tegező módban, de cseppet sem bántó közvetlenséggel kérdezgetni kezdett. Beszédbe elegyedtünk. Kivácsiskodásomra elmondta, hogy Robertnek hívják, belga származású és 22 éve járja Európát. Most a túlodalról jön -Kisoroszit és Vácot említette -és éppen Szentendrére tart.
Napcserzett, mosdóvizet régen látott arca, piszkos ruházata, kiskocsijába gyömöszölt szegényes holmija, egész megjelenése szöges ellentétben állott a belgákról kialakult általános képpel, egyénisége mégis rokonszenvet keltett.

A falun kívül ismét bevártam. A csomagtartóból a vendéglátásra szánt dobozos sörrel kínáltam, amelyet visszautasított. Ő nem iszik alkoholt - mondta öntudatosan - de ha segíteni akarom, az állatainak adjak valamit. Szerencsére kutyatáp is volt nálam. Megkérdeztem, hol fog megszállni? Mosolyogva egy útmenti kis tisztásra mutatott. Akár itt, vagy bárhol, ahol a kutyáimmal elférek! - mondta büszkén. És vajon miért csinálja ezt? Azt mondja, még ifjú korában egy temetőben fogadalmat tett: megmutatja az embereknek, hogy mindenkinek kell legyen egy célja az életben és annak elérése nem az anyagi javaitól függ. Távolabbi uticéljaként a boszniai Mária kegyhelyet, Mezsdugorjét jelölte meg. Elmondta, hogy útja során a Szentlélek vezérli és az állatok is szólnak hozzá. Furcsa, de éppen akkor hatalmas varjúsereg jelent meg felettünk nagy károgással.

Látod, ezek a csodálatos madarak is azért jöttek, hogy megerősítsenek! -mutatott a felettünk keringő varjakra. Közben kiderült, hogy félreérthetett valakit, mert a szigetről hídon át akart Szentendrére menni. Miután megértettem vele, hogy ez a híd még csak a mesében és néhány hiszékeny szigetmonostori polgár képzeletében létezik, vissza kell forduljon az egyetlen létező hídhoz Tahi felé, aztán tovább a 11-es úton Szentendrére. Megköszönte a segítséget, kifejezte háláját, hogy egy napos késedelemtől kíméltem meg útmutatásommal, megfordította a kutyákat és búcsút intett.

Bevallom, hogy minden furcsasága ellenére nagy hatást tett rám ez az ember. Tisztelem a hitét, bátorságát, szabad szellemét és nemes célját. Jó utat kívánok neked, Robert!