Ezen a héten üres maradt a
vadásztarisznyám, semmi sem sikerült. Hiába ücsörögtem a lesemben órák hosszat több napon át, a kitett csalit minden állat elkerülte. Józsi barátommal is zsákmány nélkül szálltunk le az erdei magaslesről, a szóró környékén még egy árva
vadmalac sem járt. Igaz, hogy az időjárás sem kedvezett, ilyen csúnya, ragadósan ködös idő napokon keresztül egyhuzamban már az ember idegeire megy. Cserkeljek a határban? Semmi értelme. Fény alig szűrődik át a szürke párán, a kevéske friss hó elolvadt lassan és csak az elsárgult tavalyi fű, vagy a feltört szántóföld rögeinek feketesége uralja a környéket. Még a legszebb
őzbak sem mutatna ilyen háttérben... Ugyanez lenne a helyzet a vadasparkokban is.
A sikertelenséget kompenzálandó szétnéztem az archivumomban. Szerencsére találtam egy sorozatot a veresegyházi farkasokról, amelyet a blogom indítása előtt készítettem és itt eddig még nem mutattam. Így legalább a tetszést keltett címlap képhez is illeni fog a bejegyzés. :)
Egy évvel ezelőtt napsütést és havat találtam a medveotthonban. A kb. húsz egyedet számláló farkascsordát éppen a párzási láz tartotta izgalomban. Igaz, az egyikük koránál fogva már kinőtt ebből a játékból. :)
Már alig vártam új fotóidat, de gondoltam, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt nem szaporodnak. Ma újra kinyitottam fotónaplódat, és örömmel találtam meg benne a veresegyházi farkasokról készült szép felvételeket.
VálaszTörlésMáskor is tehetnél a naplóba régebbi fotókat, amelyek a blogban még nem szerepeltek!
Örülök, hogy a régebbi fotókat is kedvezően fogadtad. Nincs kizárva, hogy máskor is rá fogok kényszerülni az efféle pótmegoldásra.:)
VálaszTörlés