Összefoglaló 2019-ről

Ránk virradt 2020 első napja. Eldurrogtak a szilveszteri petárdák, kihunytak az égbe robbant rakéták, újra elcsendesült a környék. Ebben a néhány órányi nyugalomban az elmúlt fotós évemre gondolok és néhány kép segítségével igyekszem felidézni azt.

Az év elején  ragyogó napsütésben jártam a hófödte turai földeket és megejtett egy öreg fa télbe dermedt szépsége.

Tavasszal a fészket rakó, fiókát nevelő madarak adtak témát. 

A hantmadarak a bontott beton elemek között építettek puha családi otthont.

A színpompás gyurgyalagok a gyér forgalmú földutak mellett kaparták ki költőüregeiket és ott nevelték fel fiókáikat.

Egy fotós barátom jóvoltából fényképeztem először nyaktekercset az odújánál.

Ekkortájt találkoztam egy szomját oltani igyekvő hím kenderikével egy útszéli pocsolya mellett.

Közeli seregélyt is csak a tavalyi évben sikerült első ízben fotóznom, méghozzá a kirepülésre érett fiókájának etetése közben.  

Ugyancsak büszke vagyok az alábbi kakukk fotómra. Sokszori hiábavaló próbálkozás után a hangjával tudtam becsalni és éppen a kiszemelt beszálló ágra ültetni.

Nem volt szerencsém viszont a helyi vércsékkel és a szórványosan előforduló szalakótákkal. Az előbbiek úgy reptették ki fiókáikat, hogy mindvégig hanyagolták a kihelyezett csalijaimat, az utóbbiak pedig elkerülték a nekik szánt odúkat. Így aztán az alábbi képeket mások leseiből fényképeztem.

Egy nászra szépítkező hím vörös vércse...

... és egy nászajándékként kígyót hozó szalakóta.

A máskor biztos sikerrel kecsegtető kölyök róka fotózás 2019-ben csak felejthető képeket eredményezett, pedig két kotorék kis lakóit is napokon át figyeltem. Az egyik kan róka viszont óvatlanul közel engedett magához.

Az őzekkel sokkal szerencsésebb voltam. A napraforgós díszletre sem panaszkodhattam.

Az egyik legszebb őzbak portrémat köszönhetem ennek a sípra beugró baknak.

Igaz, hogy kúszva-mászva, de két aranyos őzgidát is sikerült becserkésznem.

Augusztus legnagyobb eseménye az a kiállítás volt, melyet egykori egyetemi és katona társammal közösen rendeztünk meg Rétságon. Bevallom, ez volt az első és minden bizonnyal egyetlen fotókiállításom. Jobb későn, mint soha! 😊

A kiállítás képei

Szeptemberben egy szelíd róka fotózása jelentett csodás élményeket. Néhány napon át rendszeresen megjelent egy erdei etetőnél és néhány csirkefalattal mindenféle mutatványra rá  tudtam venni. Aztán sajnos eltűnt, valószínűleg lelőtték.

A szelíd róka története

Az aszályos ősz miatt soha nem látott forgalmat bonyolított az itatóm. 

Az apró madarak mellett "komolyabb" látogatóim is voltak. Azelőtt sohasem fotóztam keresztcsőrűt. Sajnos, csak a szerényebb külsejű tojó mutatkozott be.

Állandóan visszatérő, hangos és élénk vendégeim a szajkók. Egyikük örömmel kapta fel a neki szánt egeret.

Egy zöld küllőt a hangjával csaltam a víz közelébe és ha már ott volt, megfürdött.

A karvalyok nem számítanak ritka vendégnek, de az őszies környezetben mégis különleges látványt nyújtottak.

Azelőtt sohasem fürdött nálam egerészölyv, most egy fiatal példány megtette. Olyan közel volt, hogy szép portrét készíthettem róla.

Nagyon meglepett egy fiatal héja látogatása.

Jó hírét kelthette a kis pocsolyámnak, mert az "apukája" szintén kipróbálta.

De nem csak szárnyas vendégeim voltak: egy szomjas mókus is ivott egy jót nálam.

Egyetlen novemberben készült képem érdemel említést, melyen darvak szállnak a ködből előbújt Hold előtt.

December havat hozott. A beszoktatott ölyveim egyikét éppen a hóesésben örökítettem meg.

A hideg beálltával megnőtt az ölyveim étvágya, annyira, hogy összekaptak az ingyen ebéd megszerzéséért.

Ez volt a 10-ik blogírós évem. Eredményeiben átlagosnak ítélem, bár a kiállítás miatt mégis nagy jelentőséggel bírt.  29 bejegyzést tettem, a blog látogatottsága 244.100-ra nőtt, ez havi átlagban 2000 felkeresést jelent. Rendszeres olvasóim száma 157. 

Tisztelettel megköszönöm olvasóim eddigi figyelmét. Fogyó erőmhöz mérten ez évben is folytatni szándékozom a fényképezést és élményeim rögzítését.