Amikor felhőtlen égről ragyog a téli Nap és a hajnali fagy járhatóvá teszi a máskor sáros földutakat, nem nyughatok itthon, sietek a határba fényképezni. A környékünkön nincsenek nagy látványosságok, de a szántóföld közepén álló magányos, öreg nyárfa szépsége minden évszakban elbűvöl.
Sétám során őzet riasztottam fel a lucernáson.
Távolabb már egy nagyobb csapat rohant át előttem. Ezekből egy négyes csoport különösen jól mutatott, mert a futás különböző fázisaiban érte őket a "lövésem".
Rajtuk kívül csak távoli madarakat láttam: néhány hollót és egy itt telelő vörös vércsét. Több kép nem készült, de jól esett a mozgás a szabadban, a jó levegőn.
Találtam egy vadrózsa bokrot, tele pirosló csipkebogyóval. Egy ágát lemetszettem és a lesemhez vittem díszítés céljából. Számításom bevált: jól mutatott kékcinegével és fakopánccsal.
Készítettem egy újabb fotót a fürge szajkóról ...
... és a kis madárkákra leselkedő karvalyról.
A színpompás fácánkakas úgy sétált be elém, hogy a gumiobjektívem átállításával két egymás utáni kattintással megmutathattam teljes alakját és a portréját egyaránt.
Az ölyveim figyelmét nem kerülte el a csaliként tálalt csirkehús. A szokásos módon közelítettek. Először csak a távolból sipítoztak, osztozkodtak, aztán leszállt az erősebb tojó és mohón falatozott.
A "gyengébb nemet" képviselő hím szánalmasan sipítozva kéregetett, de a tojó eleinte nem mutatott hajlandóságot a préda megosztására, csupán egy kis szünetet tartott a táplálkozásban.
Egy idő után megjelent a párja a háttérben.
Óvatosan közeledett.
Mindjárt kitör a verekedés! - gondoltam, de végül a tojó békésen átengedte a húst.
Ezután az örök második, a hím kezdte csillapítani az éhségét.
Akkora falatokat szakított a húsból, hogy alig tudta lenyelni.
Megvártam, amíg kiszabadította a maradékot a rögzítésből és elrepült vele. Miután mindkét ölyvem megtölthette a begyét nálam, joggal feltételezem, hogy máskor is meglátogatnak majd. Akkor talán látványosabb akciókban fognak részesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése