Micsoda bolond időjárás a mostani? A naptárt meghazudtolóan csak enyheség, köd, eső és fénytelenség jut mostanság a magamfajta, szép téli képekre áhítozó fotósnak. Hol marad a dér, a zúzmara és a hó, de legalább a szikrázó napsütés?
Szerencsére egy-egy hajnali sétám alkalmával azért január első hetében is kiélhettem fotózási vágyamat. Az ekkor készült képeimből mutatok néhányat.
Magányosan üldögélő ölyv pirkadatkor.
A lemenő Hold a belvizes szántóföld felett.
A fasor mögött felkelő Nap.
Később "ugyanő" a magasból leragyogva.
A ködös hajnali tájképeket néha távoli őzek teszik élőbbé.
Csak egyszer sikerült közelebb kerülnöm egy vetésen legelésző sutához és nagyra nőtt fiacskájához, de azt még a reggeli szürkületben. A fénytelenség sajnos meglátszik a képen.
Ha egyszer-egyszer kis időre felragyog a Nap, már rohanok is a leshez. Ott sincs nagy élet, csak néhány, ímmel-ámmal eszegető madárkát találok és mindig csak ugyanazokat a megszokott fajúakat.
Sehol egy újdonságot jelentő téli vendég. Még egy fenyőpintyet sem láttam, nemhogy süvöltőt, vagy fenyőrigót! A csonttollúakat már meg sem merem említeni...
Habár a cinegéket hálátlanul már nem fotózom, örömmel nézem sürgölődésüket.
Több alkalommal ültem lesben, de ezalatt mindössze egyetlen zöldike tért be hozzám.
Ugyanezt mondhatom erről a meggyvágóról is.
A fakopáncsok viszont gyakori vendégeim.
A betérő harkályok nyugodtan eszegetnek, a szajkók viszont nagy ramazurit csapnak, váratlanul érkeznek, ide-oda ugrálnak, röpködnek, egymást hajkurásszák és minden kitett élelemből megtömik a begyüket, majd továbbszállnak, hogy egy fél óra múlva ismét megjelenjenek.
Az ölyv házaspár továbbra is figyelemmel kíséri a lesemnél történteket. A tojó sokszor csak távolról szemléli a csalit, nem jön közelebb. Biztosan nem eléggé éhes ahhoz, hogy előttem falatozzék, de a hímet módszeresen üldözi, nem engedi a húshoz. Az alábbi képek akkor készültek a szegény, elnyomott ölyv úrról, amikor valahogy kijátszotta párja figyelmét. Ekkor is csak félve eszegetett és rettegve várta az asszony megjelenést. Ez meg is történt és az üldözött uraság máris menthette a bőrét.
Szokványos képekkel, döcögősen indult hát ez az év. Jó lenne hinni, hogy lesznek még ennél sikeresebb heteim, hónapjaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése