A téli lesnél

Hiába a jó előkészítés, túl lassan alakul a vendégkör a régi/új lesemnél, ahová a szép háttér reményében tértem vissza a téli szezon közepén. Persze, nem a kis madarakról beszélek, azok már seregestől járnak az etetőre. Néhány alkalommal próbálkoztam már a kiüléssel, vártam is sokáig, de úgyszólván zsákmány nélkül tértem haza. Kivétel ez alól az a csodás élmény, amelyet az egyik naplemente okozott.

Az egyik várakozás unalmát egy róka törte meg. Jó százméternyire keresgélte a pockokat.

Pár távoli kép után nyúlsírással próbáltam felkelteni a figyelmét, de hiába: nem reagált. Nézni és fotózni valónak maradtak hát a szajkók és a fakopáncsok. Az élelmes madarak az ölyveknek szánt húst dézsmálták. A kisebb darabokat a szajkók lopkodták is.

A harkályok a beszálló oszlop oldalán kapaszkodva csipegettek. Előfordult, hogy egyszerre akartak táplálkozni.

Egy jóízű falatozás végeztével a fakopáncs "megnyalogatta a szája szélét" és megmutatta különlegesen hosszú és hegyes, szigonyhoz hasonló nyelvét.

Jó fél órával a róka megpillantása után hirtelen újra megláttam a ravaszdit, immár közelebb.

Már csak harminc méterre volt. Cuppogással imitáltam az egér cincogást. Fel is figyelt a koma, ...

... de hiába reménykedtem, mert egy jottányit sem jött közelebb, sőt hamarosan elsomfordált.

Leginkább az ölyvekre vártam. Két alkalommal is megmutatta magát egyikük, de csak pillanatokra. A hátam mögül, meglepetésszerűen érkezett, a lába érintette is a karót, de azonnal továbbrepült a félénk madár. Tegnap a tavaszias időben, nagy remények nélkül ültem ki ismét. A kis madarakat nem számítva semmi mozgás nem volt, még a törzsvendég fakopáncsok és szajkók is távol maradtak. Legalább olvasnivalót hoztam volna! – korholtam magam. Órák múlva felfigyeltem egy ölyvre, amely a szemben lévő erdősáv szélén telepedett le. Olyan messze volt, hogy még a teleobjektíven keresztül nézve is csak egy pontnak látszott. Addig szuggeráltam, hogy végre megindult, egyenesen felém. Lopakodva, szorosan a föld felett repült, a csalit megcélozva. Kellő időben nyomtam egy sorozatot. Ezek a képek készültek:

Ezek után azonban a fiatal ölyv rögtön továbbrepült. Nem tudom, hogy a gép hangja riasztotta-e el, vagy a közelben leselkedő fajtársai támadásától tartva szállt inába a bátorság? 

Hát itt tartok most a téli madarászással. Folytatása következik.