Két éve is elmúlt már, hogy megismerkedtem egy vadász szenvedélytől fűtött, egész életét a vadászatnak szentelő, ugyanakkor vadszerető vállalkozóval , aki magán-vadasparkot létesített Vácduka közelében. Kovács József vállalkozó egy hatvan hektáros területen, jórészt fenyő erdőben dámokat, muflonokat és disznókat tart, kedvező, "emberhez méltó" körülmények között. Az ő jóvoltából ért akkor a váratlan szerencse: alkalmam volt dámvadat fényképezni barcogás idején. Erről a kalandról akkoriban a "Barcogáskor vendégségben" című bejegyzésben számoltam be. Az akkori fotózás után úgy búcsúztunk, hogy majd havazás után visszatérek. Nos, nem állítom, hogy azóta nem volt hó, mindenesetre csak nemrég tudtam beváltani az ígéretemet. Annyi azonban stimmel, hogy valóban szép hóhullás után, hóval borított erdőben találkoztam újra kedves vendéglátómmal és az állatokkal. Szebb csak akkor lehetett volna ez az újabb fotózás, ha sütött volna a nap.
Klassz sorozat! Olyan, mintha bemutatkozott volna az erdő népe.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Nagy élmény volt a fotózás a havas erdőben.
Törlés