Évzáró

Már csak pár napnak kell leperegnie a végtelen homokórán és véget ér ez az évünk is. Hiába várom a havat, odakünn ismét csak unalom permetez az égből eső formájában, így nagy kalandot, újabb képeket már nem remélhetek 2017-től. A szobában ülve mi hasznosabbat tehetnék hát, mint hogy visszatekintek a lassan kimúló fotós esztendőmre?

Apropó hó ... Év elején örülhettem egy kevéskének.

Aztán gyümölcsvirágzáskor már nem okozott sok örömöt a megkésett fehér csapadék.

Kora tavasszal csak a vízben álló turai rétekig jutottam el, néhány akkori kép tanúsítja az egyszerű táj szépségét.

Az első virágok egyike, a leánykökörcsin sajnos nem nyílik mifelénk.

Viszont a  turai tocsogókon tenyésző mocsári gólyahír virágzását idén sem tudtam kihagyni, ...

... de sokszor még a saját kertünkből sem kellett kilépnem, hogy virágokat fotózzak.

A leveli béka az egyik legkorábbi tavaszi fotóalanyom.

Rokona, a zöld varangy viszont az egyik legkésőbbi. Őt már a betelelése előtt ébresztettem fel.

A legnagyobb előrelépést talán a vízi madaraknál értem el. Ezt elsősorban egy önzetlen fotós barátomnak köszönhetem, aki meghívott egy igazi úszó leses fotózásra. 

Avatott túravezető révén, a Tisza tavon két alkalommal is sikerült közel kerülnöm addig csak távolról csodált madarakhoz.

Máskor inkább az alkonyi színekben pompázó ég miatt tudtam emlékezetes képeket csinálni.

Második otthonom környékén, a Szentendrei szigeten néhány szép élményt szereztünk Tamás barátommal.

Ugyancsak Tamásnak köszönhetem a fekete harkály család emlékezetes fotózását.

Közös kirándulásaink alkalmával készültek az alábbi képek is:

Őzekért persze nem kell messzire utazni, megteremnek azok Tura környékén is.

Kedvenceim, a kölyök rókák idén nem nagyon kényeztettek el, csak néhányszor tudtam fényképezni őket, máris szétszéledtek.

 A legtöbb időt az itatós lesemben töltöttem, ahol inkább csak ősszel élénkült meg az élet.

Idén szerencsére több alkalommal is gyakorolhattam a nagyvad fotózást.

Ahogyan így végigtekintem az idei év termését, azt kell mondjam, hogy soha rosszabbat ne adjon a sors! Bár nyilvánvalóan öregszem és gyengülök, a természetszeretetem és a fotózás iránti szenvedélyem szerencsére nem lanyhul. Ha Isten erőt ad, akkor jövőre is folytatom a természeti szépségek gyűjtögetését és megosztását.

Minden kedves olvasómnak, rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok!

.......

Végezetül a szokásos számadatok az évről. 2017-ben 51 bejegyzést tettem, csupán néhánnyal kevesebbet, mint az előző évben. Jelenleg 704-nél járok. Állandó olvasóim száma 139, és az oldal megjelenítések száma 156 ezerről 191 ezerre nőtt az év során. Ez a statisztika azt jelzi, hogy nem csökkent az érdeklődés a blogom iránt. Szeretném ezt a megtisztelő figyelmet ebben az évben is kiérdemelni, csak erőm és egészségem - no meg szerencsém is - legyen hozzá!