KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. december 19., kedd

A viszontlátott bika

A sok eső és köd után végre kitisztult a levegő, kisütött a nap és napközben is fagyott. Talán jobb képeket készíthetnék a vadetetőnél, mint legutóbb! - merült fel bennem. Megkértem az engedélyt és elfoglaltam szokásos leshelyemet az erdőszélen. Most nem siettem, csak délután háromra mentem, hiszen fél négyig úgysem történik semmi. Az árnyékos részeken még fehérlett a zúzmara, diszkréten jelezve, hogy mégis csak tél van.
Már éppen dideregni kezdtem a hidegben, amikor a fák között megláttam egy közeledő szarvast. Amint kilépett a takarásból, felismertem: ez a múltkori szép bika! Menetrend szerint, pár perccel fél négy után érkezett. Kevésbé gyanakodott, mint amikor kiszagolta a jelenlétemet, ezért közelebb sétált. Sajnos ismét csalódnia kellett, mert nem talált kukoricát. Csupán pár percig örülhettem a látásának, hamar visszatért az erdőbe. A kissé jobb fényviszonyok miatt élvezhetőbb képek készültek.

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése