Jó tett helyébe ...

Vendéget fogadtam a héten. Valakit, aki még sohasem fotózott róka kölyköket és leghőbb vágya volt, hogy ezt megtehesse. Néhány barátomnak már megadtam a lehetőséget, kérésére neki sem tudtam nemet mondani.

Messziről jött, vonattal. Hajnali háromkor kelt, hogy hat órára itt lehessen. Fél hétkor értünk a kotorékhoz. Egy nagy, vörös (!) eb állt a lyukak között és a róka család kint felejtett maradékát falta. Rá kellett kiáltanom, hogy elijesszem. Kutya és kiáltozás a rókatanyán nem jelent jót. Sajnos, ez be is igazolódott.

Normál esetben nyolc órára már meg lettek volna a képek, de vendégem csalódott hangvételű üzeneteiből értesültem, hogy tízig még egyetlen kölyök sem mutatkozott. Akkor végre pár percre kijött kettő, készülhetett néhány kép. Én magam is megkönnyebbültem, hogy végre teljesült a nagy álom.

Persze, evés közben jön meg az étvágy, az elszánt fotós további képeket szeretett volna. Megegyeztünk, hogy bármeddig maradhat, ha megelégelte a várakozást, húsz perc alatt kisétálhat az állomásra, az összecsukható székemért én meg majd kimegyek valamikor. Így is történt. Háromig ült a kotoréknál a vendég és ezalatt 150 képet készített magányos, vagy párosan pózoló kis rókákról. Nyolc és fél óra ücsörgés egyvégtében: tiszteletre méltó teljesítmény! 

Már a vonaton ülve nézegette a fotóit, amikor értesített, hogy végzett.

Erősen felhősödött, eső készülődött. Csak nem hagyom ázni a székemet! Fél ötre értem a helyszínre.

Alig hittem a szememnek: az egész napos eseménytelenség után tíz kölyök játszott önfeledten a kotoréknál! Nem tévedés, megszámoltam őket.

Akkora volt a hancúrozás, hogy riadalom keltés nélkül beülhettem a fedezék mögé és elkészíthettem az idei legjobb róka kölyök fotóimat.

Néhányuknak kalandozni támadt kedve és felfedező útra indulva egészen a közelembe jöttek.

Hihetetlen érzés, felejthetetlen élmény közvetlen közelből egy gyanútlan kis állat szemébe nézni ! 

Furcsa nap volt: segítettem valakinek, hogy egy nagy álmát valóra váltsa, egész nap izgultam érte, hogy ez sikerüljön. Ha tovább maradt volna, ezzel az élménnyel és hasonló képekkel ő lett volna gazdagabb. De a sors így akarta. A mesékből tudjuk: "Jó tett helyébe jót várj!" 

És bár a jó cselekedetem elnyerte jutalmát, kijelentem, hogy további rókáztatást NEM VÁLLALOK! Meg amúgy is elmentek már a kis ravaszdiak...