KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. január 15., csütörtök

Heti élmények

Az ónos eső a Gödöllő környéki erdőket is megtépázta. Hetekig tartott, amíg az utakat felszabadították és addig tilos volt számunkra a belépés. Nagy örömünkre hétfőn végre kiülhettünk. Józsi barátom boldogan szakított időt a munkája és a festés mellett egy kis közös fotózásra. A hosszú várakozás alatt jó ideig csak egymást fotózhattuk. Józsi álcázása meglehetősen ősziesen hatott.


Egyszer végre feltűnt néhány muflon. Bizalmatlanul közeledtek, elől a jerkék.



Itt megtorpantak. Talán szagot fogtak, vagy kiszúrtak bennünket, mert hanyatt-homlok elmenekültek.


Ez volt minden, a továbbiakban se szarvas, se disznó nem mutatkozott. A sovány zsákmány nem vette el a kedvünket, jól éreztük magunkat, máskor is megyünk, ha tehetjük!
Talán Turán nagyobb szerencsém lesz! - gondoltam és egyik reggel újra kilátogattam szokott "vadászmezőmre". Ilyentájt nem kell korai ébresztő, ha az ember virradatkor akar őzekkel randevúzni. Hétkor már a terepen voltam. Vékonyka dér fedte a vetéseket a mínusz 5 fokban. Az őzek persze nem engedtek közel.


Kelet felől rózsaszínű fény jelezte a horizont közelében járó Napot.


Fél nyolc után láthatóvá vált a vörös korong.



Rózsaszín árnyalatot kapott a táj, benne az éberen figyelő őzekkel.





Pár percig tartott csak ez a gyönyörű jelenség, aztán a reggeli fény kioltotta a hajnali színeket. Az érdekes képek birtokában elégedetten tértem haza.
Egész nap gyönyörűen sütött a nap, mintha tavasz lenne. Délután ismét a leshez mentem. Kitettem a húst az ölyvnek és elrejtőzve vártam, hogy bejöjjön. Sohasem tudhatom, hogy a készülődés közben nem látott-e meg, mert akkor nem mutatkozik estig sem, kivárja, amíg előbújok és elmegyek, csak akkor kezd falatozni.
Most szerencsémre nem így történt, telefon hívásomra megjelent és leszállt.





Hamar kiszabadította a húst és elrepült vele. Nem is bántam, a lényeg, hogy ismét láthattam és fotózhattam.
Hazafelé menet a búcsúzó nap és a rohanó felhők látványa ismét csak fényképezésre késztetett. 

Sokszor gondolok arra, hogy milyen gyönyörű ez a világ és én mennyire szerencsés vagyok, hogy láthatom mindennapos csodáit!

8 megjegyzés:

  1. Csodálatos a Természet és minden,ami benne van!gyönyörűek a fotók,az írás......élmény volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm megtisztelő véleményedet, örülök, hogy tetszett.

      Törlés
  2. Az az álca nagyon komoly :) Szép fotók.

    VálaszTörlés
  3. Tartalmas heted volt. Látom felétek még mindig nem havazott.:-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esemény volt bőven, de a hó csak nem akar megjönni. Anélkül meg mit ér a tél egy fotósnak?

      Törlés
  4. Jaj ezek de jó képek! Most készül az itatóm nekem is, de ilyen képek láttán elbizonytalanodom, mert ez magas szint amit itt képekben látok.
    Nagy élmény köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az itató minden természetfotósnak ajánlható. Vannak olyan bejegyzéseim is - kedvcsinálónak.
      A karvaly törzsvendég.

      Törlés