KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. január 10., szombat

Napkeltétől napnyugtáig

Tegnap reggel őzezni indultam ... volna, de amint kiléptem a házból és megroppantak bakancsom talpa alatt az éjszaka hullott fagyott eső apró gömböcskéi, már tudtam, hogy ilyen ropogás kíséretével nehéz lesz az őzek közelébe lopakodni. Sokáig tartott lekaparni a szélvédőre fagyott jeget, így aztán késve értem a rétre: a pompás hajnali szín-játék már megkezdődött.


Tudtam, hogy az őzek csapata akkorra már elhagyja éjszakai táplálkozó helyeit, a zöldülő vetéseket és a nád közé rejtőzik, így megindultam a rét belseje felé. Közeledésem zajára egy kisebb csapat már el is vágtatott.


Jól esett a séta a tiszta, fagyos levegőn, talán nem is láttam még ilyen szépnek kedves vidékemet télen, hó nélkül.


Csak mentem és elragadtatva fényképeztem, amíg teljesen megreggeledett.


Nem volt kedvem haza menni, lenéztem a Galgához. A parti jégképződmények nagyon megtetszettek. Egy sorozatra való képet kattintottam.













Mire hazaértem, 0 fok volt, estére + 4, mára meg már tavaszias az idő, azaz a fenti jégcsipkék elolvadtak  és soha többé nem láthatók! :) Lesznek helyettük mások, ha ismét visszatér a tél, de pont ilyen alakzatok kialakulására szinte semmi esély.
Melegfront ide, vagy oda, fűteni azért kell. Bekészítéskor a kalodás tűzifa hasábok között telelő harlekin katicákra bukkantam. Naná, hogy lefényképeztem őket!



Délutánra beborult ugyan, de jobb dolgom nem lévén kiültem a lesbe. Ki akartam próbálni, hogy vajon eredményes-e a múltkor bevált ölyv hívogatás? Úgy látszik, igen!




Kétségtelen, hogy jelenleg ez az ölyv a lesem sztárja. Az apróságokat és a szajkókat leszámítva még néhány fácán érkezése jelentett említésre méltó eseményt. Sajnos, már későn jöttek.


Nagyon fájlalom, hogy a fülesbaglyok odébbálltak, mert akkor este is maradhattam volna még rájuk várva.
Itt most jól mutatna egy naplementés záró kép, amely keretbe foglalná a tegnapomat, de sajnos unalmas szürkeséggel jött el az este.
Azért így is a természet közelében lehettem, úgyszólván napkeltétől napnyugtáig.

2 megjegyzés:

  1. Én is élvezem minden percét, amikor végre a szabadban lehetek. Különösen ha friss, hideg és napos téli napot fogok ki. Nem számít a hideg - max. képbe jön még egy plusz ruharéteg - engem is csak az este közeledte visz haza. Gyönyörűek a jeges fotók és tuti egyediek, ahogy írtad is :)

    VálaszTörlés
  2. Sok hasonló, természetben töltött napot kívánok még magamnak és neked is! Köszönöm.

    VálaszTörlés