Új év köszöntött ránk, ideje hát, hogy szokásomhoz híven elbúcsúztassam az elmúlt évemet, a blog írásom kezdete óta immár az ötödiket. Milyen is volt számomra 2014 fotós szempontból? Összességében jó érzéssel tekintek vissza rá, sok szép élményt köszönhetek neki.
Az eredmények mellett persze fél sikerek, sőt kudarcok is jellemezték.
A kudarcok közül talán a legfájóbb, hogy vörös vércsét szerettem volna újonnan épített lesemhez csalogatni, de csak ölyvet sikerült.
A remélt vércse aztán egész évben elkerült, helyette kezdetben hortobágyi sasokkal vigasztalódtam. Elsőre csak távoliakkal, másodszorra már közelebbiekkel is.
Tavasszal egy lakott búbosbanka odút fedeztünk fel a szigeten, amely mellett aztán sok órát sátraztunk és megfigyelhettük a fiókák etetését, sőt kirepülését, majd egy újabb nászt is. Több bejegyzésre való fotó készült akkor, melyeket most is szívesen nézegetek.
Egy nyár eleji izzasztó napon végre sikerült elfogadható ürgés képeket készítenem az alagi repülőtéren.
Tavaly már nem hagytam ki a Tisza virágzását, melynek látványa és fényképezése feledhetetlen élményt jelentett.
Az augusztusi szuperhold izgalmas témát adott, de a turai kastéllyal elképzelt képet csak a digitális technika jóvoltából tudtam megvalósítani. Mindig tanul az ember...
A szeptember igazi meglepetést hozott: életemben először ( és talán utoljára ) találkoztam vadon élő, de szelíd, emberhez szokott rókával, amelynek fotózása különleges örömet jelentett. Sajnos nem sokáig élvezhettük a társaságát, minden bizonnyal az ember iránti bizalma okozta a vesztét.
A jégmadár kedves fotótémám. Sikerült őt a szokottól éltérő környezetben is megörökíteni, de az elképzelt akció fotók elmaradtak. Talán majd idén!
Eddigi legérdekesebb gímszarvas fotómat jóval a bőgés után, október vége felé sikerült elkészítenem.
A karvalyok szinte kisajátították az itatómat és egész évben sokszor adtak alkalmat a fotózásra. Idén azért már szívesen lecserélném őket mondjuk vércsére.
És az összefoglaló végére maradt a legújabb kedvencem, a lesemhez csalt és a legjobbkor érkezett fülesbagoly, amellyel sokszor szeretnék még találkozni, ha pillanatnyilag nem is úgy alakul a helyzet.
A legolvasottabb bejegyzésem a belga kutyafogatos emberről szóló "Egy különös utazó" című lett, annak szlovákiai feltűnése miatt, amely most már 1153 megtekintésnél tart.
Végezetül néhány száraz statisztikai adat. 2014-ben a naplómba 64 bejegyzést tettem, így már egy híján 540-nél járok. Olvasóim száma pillanatnyilag 94, bár gyanítom, hogy sokan közülük már nem igazán követnek. Ezt sajnálom. Mindenesetre az elmúlt évi 26 ezernél is több megtekintéssel immár 106 ezer felett járok és ezt a megtisztelő érdeklődést nagyon köszönöm. Igyekszem, hogy idén se okozzak csalódást a természetközeli élmények és fotók kedvelőinek. Mert bár nagyon öregszem, de azért még törekszem! :)
A képeken nem látszik, hogy öregednél, ezért nem is hiszem. Jó kis beszámoló és értékelő volt. A belga kutyafogatosról szóló bejegyzés valahogy elkerülte a figyelmemet, azt tehát meg kell keressem így utólag.
VálaszTörlésKedves Erzsébet! Te mindig érdemeimen felül dicsérsz és jóindulatúlag támogatsz, amit nem győzök köszönni, de sajnos az idő múlását kár volna tagadnom. A belgát itt mindjárt jobbra, a népszerűeknél megtalálod. Ez jelenleg az elmúlt hónapot mutatja, de 5 éves szinten ez a listavezető.
VálaszTörlés