Fűt, fát, tücsköt, bogarat ...

... mindent összehordtam az elmúlt hetekben, csak hogy már valamit fotózhassak.

Igazi élmények hiányában először is a pusztuló fenyvesben néztem szét. Azt gondoltam, hogy az arrafelé mindenütt jelenlévő zuzmók és gombák károsítják a fákat. Utánaolvasva kiderült, hogy nem így van.

A zuzmó nem egy növény, hanem moszatok és tömlősgombák együttélése. Van vagy 20.000 fajuk.

Megtudtam, hogy a fakérgen élő zuzmó kiváló levegő minőség jelző. Nem telepszik meg olyan helyen, ahol a levegő kéndioxidot ( SO2) tartalmaz. Gyenge vigasz, hogy ezek szerint tiszta levegőben és nem a zuzmók miatt halódnak a fenyők a lesem körül! :)

Az idő haladtával és az időjárás melegedtével aztán előkerültek a rovarok képviselői. Ők legalább már mozogtak, ha nem is túl fürgén, velük már egy kicsit meg kellett küzdeni. :)

Nünüke

És végre tegnap és ma már madarakat is láttam az itatómnál. Igaz, hogy csak távol szálltak le, nem ittak, csak ettek és nagyon sok üresjárattal untattak, de végre mutatkoztak. Sőt, egész télen hiába várt zöldike, tengelic és pinty is megtisztelt a megjelenésével. Fotóik csak jelenlétük igazolására szolgálnak.:)

A fácánoknak is örültem, igaz, kakas nélkül érkeztek a facér tyúkocskák.

A nagy fakopáncs hím és tojó a földre szórt magokat is megtalálja. Leszállnak a szemekért, majd felkapnak egyet és egy közeli fa törzsén kopácsolják szét. 

Azt hittem, hogy ma végre inni fog a hím, mert az itató szélére reppent, de kiderült, hogy csak egy elszóródott napraforgó szemre vetett szemet.

Csak félve mondom, de remélem, hogy lassan kezd visszatérni az élet az itatóm környékére és talán egyszer majd véget ér ez a hosszúra nyúlt, eseménytelen, unalmas, élményszegény tavaszváró időszak. Úgy legyen!