Valami furcsa türelmetlenség hajt ezen a tavaszon újabb és újabb élmények után, de azok valahogy ritkábban jönnek, mint azelőtt. A zöldülő vetések hívogatnak, az üde szín jólesően pihenteti a szemem és a megújulás reményével tölt el. A földeket járva persze csak megriasztott őzeket, menekülő fácán kakasokat láthat az ember.
Egyszer egy távolban egerésző rókát pillantottam meg a gazban. Hiába próbáltam közelebb férkőzni hozzá, bár nem vett észre, vadászata közben egyre csak távolodott. Ha közelebbről fotózhatom, se sokra mentem volna vele, merthogy rühes volt a szerencsétlen.
Az első gólya viszont már megjelent a turai határban, hamarosan várhatók a többi hazatérő fajok is.
A röpke balatoni kiruccanáskor is a természet szépségeit kerestem és a kis utazó géppel csináltam néhány hangulatfotót. Alkonyi színek az égen és a vízen, néhány békésen úszkáló vízi madár, kész idill...
Egy éneklő seregély annyira elmerült a tavaszi párkeresés izgalmában, hogy becserkészhettem.
Hazatérve az itatómhoz mentem, mert csak ott remélhettem némi forgalmat. A víz még nem, inkább a fácánoknak kiszórt magok vonzották a madarakat. A környezet még kopár, a homok és az elszáradt tavalyi gazok adják a háttér fáradt színeit, a tavaszi zöldre még várni kell.
A kukoricának köszönhetően egy fácán kakas is besétált, szedegetés közben kitartóan hívogatta a tyúkjait, de azok nem mutatkoztak. A kakast viszont hosszan fényképezhettem, mert bár hamarosan elment, még párszor visszatért.
Na, végre már valami! Ezzel a pár színes élménnyel kissé csillapodott a hiányérzetem és nőtt a bizakodásom, hogy lesznek még szép és kedves óráim a természetben.
Milyen szép színesek,jólesik a szemnek!
VálaszTörlésDe nekem az őzikék látványa a legkedvesebb.:))) Bambik....
Én is így vagyok ezekkel a friss tavaszi színekkel.
TörlésŐzikéből szerencsére sok van mifelénk, néha közelebb tudok kerülni hozzájuk.
Szuper mint mindég !
VálaszTörlésKöszönöm a kedvező véleményedet András!
TörlésEzek a fácánképek hihetetlenek! :)
VálaszTörlésKellően közel jöttek...
Törlés