Muflonokra lesve

Tamás hírét vette, hogy muflonokat láttak a sziget Horány alatti részén. Egy kb. húsz egyedet számláló nyájról, egy komolyabb, két kisebb kosról és persze jerkékről beszéltek a vadászok. Többnyire az egyik szóró környékén találkoztak velük. No, ennek utána nézünk! - gondoltuk és a legutóbbi két hétvége reggeleit a muflonok felkutatásának szenteltük. Már a lesre menet megugrasztottunk egy állatot, a bokrok takarásában valószínűleg egy kos menekült el előlünk. Hosszú órák után őzek jöttek ki az erdőből, két suta és egy barkás bak. Csak otthon, a számítógépen láttuk, hogy sutának néztünk egy éppen csak kiütköző agancsú kis bakot. Idősebb társa viszont szép fejdíszt viselt.

Második reggel még el sem helyezkedtünk a lesen, amikor már ott állt két muflon az erdőszélen, megbámulták a készülődésünket, aztán gyorsan elugrottak. Mindenesetre ezek már tényleg a keresett muflonok képviselői voltak! Később még távolról láttuk őket, aztán az erdőszéli fák között várakoztak egy ideig, de többé nem jöttek a fényképezőgépeink elé. Rossz szelünk volt, szagot kaphattak.

A nemzeti ünnep reggelén újra próbálkoztunk. A nap szépen sütött és a váratlan szélrohamok legalább már bennünket segítettek. Tamás hét közben már látta az átvonuló nyájat, ha nem is tudta lefényképezni őket. Bizakodva várakoztunk, de muflonok helyett csak egy őzsuta és a gidája óvakodott ki a tisztásra. A suta hamar odébb állt, a gida viszont elidőzött még a szórón, mielőtt az anyja után szaladt.

A további várakozás unalmát citromsármányok enyhítették. A hívó hangra felfigyelve közelünkbe jöttek és kicsit elidőztek a bokrokon.

A beígért hidegfront egyre erősebb szélrohamokkal és sötét felhőkkel jelezte jöttét. Nem volt értelme tovább maradnunk. A muflon nyáj egyelőre túl járt az eszünkön...