Sokat üldögéltem mostanában a róka kotorék környékén, legtöbbször hiába. Látnivaló azért mindig akadt: a kakukkok párosával járták rejtélyes légi útjaikat, hívogatták egymást, sokszor szinte a fejem fölött megülve, majd ismét portyára indulva. Az öreg diófák tetején, az elszáradt ágakon hosszabban várakoztak.
Korábban a leshelyemről megfigyeltem, hogy az egyik vén fa törzsének alacsonyan lévő odvába seregélyek járnak. Röptükből jól láttam, amint a felnőtt madarak menetrendszerűen szállítják az élelmet a fiókáiknak. Korai fényekben majd egyszer lefotózom őket - határoztam el - de a mostanában ritka napos reggeleimet a kis rókáknak tartogattam.
A kölykök ma sem mutatkoztak, a diófán kakukkolókról pedig eszembe jutottak a seregélyek. Arrafelé vettem az irányt és a helyszínen alaposan meglepődtem: élelemre váró érett fióka "könyökölt ki" az odúból.
Hűha, ezek nemsokára kirepülnek! Gyorsan felállítottam a lessátramat (még jó, hogy a legutóbbi használat óta a csomagtartóban pihent!) és a fényképezőgépemet az odúra irányítva vártam a seregély mamát, vagy papát. Egy fél óra után meg is érkezett az élelemszállító.
A díszesebb hím hozta a kaját ...
... és az átadás után szerencsére még egy pár pillanatig büszkén pózolt a fatörzsön.
Már így is elégedett lehettem, de ezután még több szép berepülést tudtam rögzíteni.
Az etetések szünetében a fiókák igyekeztek minél jobb helyet találni a bejáratnál, volt egy kis tülekedés és hirtelen a szemem láttára kirepült az egyik madárka, nyilván a legerősebb.
A szülők az ő biztonságba helyezésével foglalatoskodtak, hívogatták az ágak magasába. Később egy-egy csokor gilisztával röpködtek a fa körül és nagy hangon jelezték a fiaiknak, hogy itt a finom kaja, de a szoba szervíz szünetel, ki kellene fáradni érte. Nem maradt hatástalan az invitálás, újabb ifjonc indult útnak, de ő a mászást választotta. Élete első nagy erőfeszítésére kényszerült, nem csoda, hogy hátul kicsurrant valami...
Az odú bejárata persze nem maradt üres, a testvérei rögtön elfoglalták.
Ennyi élménnyel beértem és szedtem a sátorfámat. Ez a kaland többet ért, mint egy rossz róka kölyök fotózás. Áldottam a szerencsémet, hogy mindezt láthattam és lefotózhattam. Még éppen jókor jutott eszembe a seregély család, holnapra már üres lesz az odú!
Remek történet a seregélyek etetéséről, úgy látom szeretsz írni, és tudsz is. A fotók pedig igazán jól dokumentálták az esemény pillanatait, köszönet az élményekért!
VálaszTörlésKöszönöm a kedvező véleményt, örülök, hogy átadhattam az élményt.
TörlésA seregélyfióka mászás közben kicsurrant tartalmáról jutott eszembe az a videó, amiben a feketerigóknál rendkívül érdekes etetési módszer működik. Amikor megtömi a fiókákat, utána vár még egy kicsit, szemlélve őket, és hamarosan megrezegtetve feltartja egy-egy fióka a fenekét, és hirtelen megjelenik egy fehér kis buborékszerű kaki, amit az etető szülő gyorsan bekap. :) Hallottál már erről?
VálaszTörlésIgen, némely madár megoldja az ürülék kihordását a fészekből/odúból, de a technikáját nem ismerem.
Törlés