Emlegetett madár...

Ma nálunk reggeliztek az unokák és az egyikük - a rossz evő - csak a kenyérszelet belét csipegette ki. 

- Ejnye Janka, a héját is meg kell enni! - szólt rá rosszallóan a nagyanyja. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott erről egy édes szóvicc. 

- Tudjátok-e, hogy van egy ragadozó madár, amelynek héja a neve? - kérdeztem tőlük. Nem tudták, de most megtanulták. Na jó, akkor most már elmesélhetem nektek a viccet.

Egyszer a sas fiókák sólymot kértek ebédre. Repült is az öreg sas, mindenütt kereste a sólymot, de sehogy sem találta, fogott hát egy héját és azt tette a fiai elé. - Ez nem sólyom, ezt nem kérjük! - fintorogtak az elkényeztetett kicsik. Mit szólt erre az öreg? Amit minden szülő szokott: - A héját is meg kell enni, mert abban van a vitamin! 

Jót nevettünk, aztán az étkezés végeztével az itatóhoz indultam. Nem vártam nagy csodát, mert legutóbb jószerével csak galambok és fácánok jártak arra, de hát az ember mindig reménykedik.

Most azonban még egy árva veréb, vagy cinke sem mutatkozott, olyan csend honolt körülöttem, mintha karvalyok leskelődnének. Nem is bánnám, ha látnám őket, hiszen idén még a hírüket sem hallottam.

Eltelt egy óra és semmi. Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? - keseregtem és már a távozás gondolatát fontolgattam. Nagyon unalmas tud lenni a lesezés, ha semmi sem mozdul.

Ekkor kitárt szárnyakkal berepült egy nagy madár és leült az itató szélére, éppen velem szemben. Olyan, mint a karvaly, de sokkal nagyobb! Csak nem héja? De bizony!!! - és kattintottam. 

Aztán óvatosan visszahúztam az obit, hogy egészben beleférjen a képbe és újra katt!

Alig hittem el, hogy az emlegetett madár megjelent, de nem sokáig örülhettem, mert hirtelen felvágott a levegőbe és eltűnt. Ilyen zsákmányért érdemes várni! Biztosan szomjas, nem véletlenül jött az itatóra. Kifigyelhette a fácánokat, vagy a galambokat is, akkor pedig vissza fog térni. - ilyen gondolatokkal biztattam magam és vártam.

Újabb óra elteltével ismét leszállt a héja - ezúttal távolabb - de csak egy pillanatra. Annyi időm sem volt, hogy ráfordítsam a gépet, újra beszállt az erdőbe. Még két órát vártam rá, de hiába.

Jó lett volna még pár fotó, egy-két kép oldalról is, beülhetett volna jobb helyre, de ezen már kár rágódni.

Egyébként is, a viccet továbbgondolva: ha a héja tele van vitaminnal, akkor kevés is elég belőle! :)