KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. augusztus 13., kedd

Csillagnézőben

Legutóbb sok-sok éve, még a múlt évszázadban szántam rá időt, hogy megfigyeljem az augusztusi égbolt hulló csillagait. Akkor egy dunai kenutúra keretében sátoroztunk a tassi zsilipnél a családommal és dunaföldvári barátainkkal. A gát oldalán hanyatt fekve gyönyörködtünk a páratlan égi jelenségben. Már nem emlékszem, hogy mi volt a kívánságom akkor, így nem tudom, hogy beteljesült-e az, ahogyan a hiedelem tartja, mindenesetre azóta sok víz lefolyt a Dunán és nagyot változott az életem.
Tegnap este megígértem a feleségemnek, hogy újra "lehozom neki a csillagokat az égről" és éjszaka kitelepültünk a turai nagyrétre csillagnézőbe. Természetesen nem indulhattunk el fényképezőgép nélkül. Kiderült, hogy még ezen a távoli helyen sincs teljes sötétség, a közeli város fényszennyezése meglepően erőteljes. Talán egy órán keresztül lestük az égboltot és láttunk is néhány pompás fénycsóvát, de azok éppen máshol mutatkoztak, mint amerre a kamerám nézett. Ez a kép azért megmaradt emlékbe...





2 megjegyzés: