Macskát rókáért

Most, hogy olyan semmirekellő idő van, szemerkél a hideg eső, kevés a fény és még a madarak is elbújnak, mi mást tehetnék, mint fotózás helyett emlékeket idézek. Azokból a szép időkből, amikor még igazán fűtött a természetfotózás iránti lelkesedés és a cél érdekében akár megmosolyogni való kalandokba is belementem.

...

Rókát fotózni nem egyszerű feladat. Már a megpillantásához is kivételes szerencse kell, hiszen legtöbbször éjszaka vadászik. Néhányszor megadatott, hogy kifigyelhettem, sőt egyszer egy hóval fedett mezőn  egerészése közben próbáltam közelebb lopózni hozzá, de nem sok sikerrel. Jó ideig csak távoli, rossz képekre futotta a szerencsémből, de egyre inkább akartam egy igazi, közeli lehetőséget. Megragadtam minden alkalmat, hogy nálamnál haladottabb fotósok módszereit kifürkésszem.

Egyszer az egyik fórumon valaki azt ajánlotta, hogy macskával kell rókát csalogatni, mert az a kedvenc eledele. Méghozzá a pörkölt macska, amelynek illata messziről odavonzza a környék rókáit!

Ezt jól megjegyeztem és elhatároztam, hogy én is kerítek egy csaléteknek alkalmas egérpusztítót. Autós útjaimon gyakran láttam elcsapott macskákat az utakon, de legtöbbször túl forgalmas helyeken és többnyire kilapított állapotukban. Egy nap aztán egy teljesen ép, frissen fejbekólintott egyedre bukkantam egy falu határában.

Meg kell jegyeznem, hogy akkoriban még elegáns autóval jártam és öltönyt viseltem. Mindez nem tartott vissza attól, hogy a balesetet szenvedett házi kedvenc mellett fékezzek és megálljak, hiszen mindent a rókáért! Csak néhány elhaladó autóból kaptam értetlenkedő, gúnyos mosolyokat, miközben a termetes fekete-fehér macsekot farkánál fogva felemeltem és egy műanyag szatyorba tessékeltem, majd elhelyeztem a csomagtartóban. Igaz, hogy néhányan hülyének néztek, de a lényeg, hogy megvan a macska és innen már sima az út a rókához! - gondoltam lelkesen.

Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy nejem sem dicsért meg a zsákmányom miatt, hát még, amikor megtudta, hogy meg is akarom pörkölni!

Városban ez nem lett volna egyszerű feladat, de hát mi másra jó a vidéki ház kertje, ha nem macskapörkölésre? Az asszony persze aggódott, hogy az égő szőr majd büdöset áraszt és mit gondolnak a szomszédok?! Ez a gyenge ellenvetés nem tántorított el  nagyratörő tervemtől, raktam egy kis tüzet, bele a macskát, aztán hadd égjen! De vajon hogy szereti a róka a macskapecsenyét: véresen, vagy jól átsütve? Erről nem szólt a jótanács. Azért mindkét feléről megsütöttem ízlés szerint, miközben azt szimatolgattam, hogy vajon tényleg van-e valami rossz szaga? Meg kell mondjam, hogy éppen ellenkezőleg: egészen kellemes sült hús illata volt! Úgy látszik, a macskaevő olaszok tényleg tudnak valamit! ...

Kinézetre már nem tűnt olyan csábítónak a csalétek. Kézzel nem is nyúltam hozzá, hurkot dobtam a nyakába és éjszakára egy műanyag vödörbe tettem, hadd készüljön a feladatára.

Másnap a hajnali fényben ott állt előttem a róka csalogató ínyencség: sült macska olasz módra, zsírjában!

Siettem vele a határba és a les körül keresztül-kasul húzkodtam a madzagon magam után, hogy nyomot fektessek a rókának. Istenem, ha akkor látta volna valaki ezt a macska sétáltatást! De nem látott meg senki, igaz, hogy én sem a rókát! Több órányi várakozás után már kezdtem kételkedni a módszer csalhatatlanságában.

Másnap Horányba mentünk és feleségem tiltakozása dacára a sok kalandot átélt négylábú megszokott vödrében szintén velünk tartott. Ott újabb húzkodás várt rá, de feladatát ott sem teljesítette. Vagy talán mégis, csak nem a megfelelő időben, ugyanis háromszori adagolásban egy gyeptégla alá került és Tamás barátommal lesben ülve őriztük, ameddig tudtuk. Másnapra a gyeptéglát szépen félretéve találtuk, a macska farhátnak pedig csak a hűlt helye volt.

A közepe és az eleje ugyanígy járt. Nem tudjuk, hogy róka, vagy borz gyomra volt a nehezen megszerzett, hányatott sorsú macska végső befogadója? A tuti módszer tehát nem vált be, máig sem tudom, hogy nem ugratásnak szánta-e a tippadó? 

Talán a néhai megboldogult és haló porában sem tisztelt macska szelleme kísért és bosszant azóta, de sokszor hittem már rókának egy-egy sompolygó kóbor macskát a réteket járva. Még amikor a kis rókák megjelenését vártam a kotoréknál, akkor is potyára dobbantotta meg a szívem egy arra vetődött vörös macska.

Macskák iránti ellenszenvemet ismerve barátaim csak "Endre rókájának" nevezik a házi macskát.

Ezt a hosszú bevezetést csak annak bizonyságául írtam, hogy mi mindent megtettem, csakhogy rókát fotózhassak.

Az első rókámra azonban még várnom kellett és egy véletlen eset adott útmutatást. 2008 májusában egy frissen kaszált réten vadászgató rókákkal találkoztam. Túl messze voltak egy jó fotóhoz, de az eset elgondolkodtatott. Hozzáértőtől tudtam meg, hogy a fűkasza sok apró állatot sebez halálra és így könnyű zsákmányt szolgáltat a rókáknak.

Legközelebb a kaszáló traktor nyomába eredtem. Szép napos késő délután volt és én beültem egy nagy fűzfa árnyékába. Terepruhán és kalapon kívül más álcázással nem is bajlódtam. A gépet állványra tettem. Alig pár perce ment el a gép, amikor tőlem jobbra húsz méternyire, a szél felől megpillantottam az ülve szemlélődő rókát. 

Végtelen hosszúságúnak tűnt, amíg a gépet nagy óvatosan rá tudtam fordítani. A lapos fény szépen megvilágította a rókát és mivel éppen a szemébe sütött, nem tudta kivenni az árnyékban kuporgó alakomat. 

Többször gyanakvóan nézett felém, de nem ismerte fel bennem ősi ellenségét. Én meg csak kattintgattam lelkesen.

Gyanakvásánál erősebb lehetett az éhsége, mert szimatolva keresgélni kezdett.

Jó fél óráig mozgott előttem, egyre távolodva. Egyszer még visszafordult és újra megvizsgált.

De aztán megnyugodott és folytatta vadászatát.

A nagyszerű kalandnak egy autó érkezése vetett véget és a róka elpucolt. Kell-e részleteznem boldogságomat? Büszke voltam magamra. Joggal érezhettem úgy, hogy ez az élmény már régen járt nekem, hiszen még döglött macskát sem restelltem áldozni egy ilyen a kalandért! Lám, mégis megérte! Igaz, hogy némi késéssel, de a sült macska végül is csak meghozta a várva-várt első közeli rókát! 

Tanulság: a legképtelenebb tanács megfogadása is eredményes lehet, csak elég sokáig kell várnunk, amíg a hatása érvényesül! :)