Az ünnepi hétvégén barátaimmal kilátogattunk a Szentendrei sziget legészakibb pontjára, ahol a Duna két ágra szakad. Előttünk a ragyogó Nap, a méltóságos nagy folyó, balról Visegrád, jobbról a Börzsöny. Gyermekkori emlékeket idéztünk: 50 évvel ezelőtt, az első vízitúránkon itt táboroztunk. A táj semmit sem változott...
2012. október 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hangulatos fotó mély tónusokkal és ragyogó fényekkel.
VálaszTörlésEgyetértek, köszönöm.
TörlésSzép ez az óriási folyó. Csodás színek, látványos felvétel. A természet valóban nem változik hacsak az ember nem bolygatja, mindig megújul és gyönyörködtet.
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Teljesen igazad van, a felvétel színhelyétől pár kilométerre északra, a két évtizede megépített, majd elbontott nagymarosi gát nagy környezeti károkat okozott.
TörlésGyönyörű a fotó! Nagyon tetszik nekem! Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Megihletett a táj.
Törlés