A szarvasűzés vége

Legutóbbi szarvasos bejegyzésem óta is a bőgésnek alárendelve teltek napjaim. Minden alkalmat kihasználtam, hogy kijuthassak a felhagyott vadászterületre. Ültem mellvédnél, bokor mögött beálcázva, vagy lessátorban, de mindhiába: a várt szerencse elkerült. Jöttek ugyan muflonok, disznók, de semmi komolyabb.

Egyetlen bika állt be elfogadható helyre egy fotó erejéig, az is csak távol és a sötétség leple alatt. 

Már fogalmaztam is az idei szarvas szezont lezáró bejegyzésemet  a találó " LEBŐGÉS " címmel. :)

Ekkor állt elő Karcsi, fiatal fővadász barátunk azzal az örvendetes hírrel, hogy szeptember utolsó napjára elfogytak a vadász vendégek és így Józsival együtt bejuthatunk az igazi vadász területre.

Boldogan, várakozással eltelve ereszkedtünk a völgybe és az erdei úton máris elénk került egy bika! Mire előkaptam a gépet a táskából, a nemes állat már bevette magát a sűrűbe, de ott megállt.

Aztán a szép bika egy tehén kíséretében eltűnt a szemünk elől, de már hallottuk, hogy egy másik bőg kinn a vadföldön. Próbáltunk közelebb lopózni és a fák között rálátást találni. 

Sok tarvad is legelészett  körülötte. A bika idegesen rohangált a tehenek után, patáik porfelhőket vertek fel a száraz talajon.

A domináns hímet egy esélyleső fiatal bika is bőszítette.

Sajnos, a tehenek is futásnak eredtek és hamarosan kiürült a legelő. Valószínűleg észrevettek, vagy megszimatoltak bennünket. Csak késő este jöttek ki ismét, amikor a fényképezőgépeink már tehetetlenek voltak.

Másnap szinte ugyanazokkal a szereplőkkel találkoztam ugyanott. Karcsitól tudom, hogy a kapitális bika kilenc éves és a Gordonka nevet kapta a vadászoktól, nyilván a mélyen zengő ordítása miatt, amelyet most is gyakran hallatott.  Védettséget élvez, nem lövik ki, mert az ő feladata kivételes adottságainak átörökítése. Népes háremét látva jó az esély az állományjavításra.

Egy kisebb muflon nyáj is a szarvasokkal legelészett. A szarvastehenet követve úgy néztek ki, mint egy népes család.

Mindössze hét percig fényképezhettem az állatokat, mert egyszer csak megindultak az erdő felé. Nem tudom, hogy a féltékeny öregúr terelte ki a teheneket, vagy ő csak követte őket?

Estig elő sem kerültek többé. A várakozás közben persze a környékbeli bikák bőgő (gordonka) versenyét élvezhettem.

Ahogyan reméltem, megvolt tehát a kapitális bőgő bika, a sok tarvad, részben még a szép fény is. Mindössze a szarvasok voltak túl távol!
A vadász vendégek számításával ellentétben a bőgés még jelenleg is tart. Ha a mai eső végleg le nem hűti a kedélyeket, akkor holnap még megpróbálkozom...